2018. április 28., szombat

Megfigyelve - 15. Homeosztázis

Sziasztok! Be kell valljam féltem ettől a résztől. Amilyen jó volt olvasni, legalább olyan nehéz fordítani :D De itt van, és jó szórakozást kívánok hozzá. (Az eredeti írónő által csatolt képet illesztettem be én is a szövegbe... tudjátok, a móka kedvéért ;))



15. Homeostasis
Homeosztázis: A test és az elme természetes hajlama az egyensúlyi állapotra.

15 évesen

– Ez nagyszerű volt! – sóhajtotta Bill, miközben lezuhant a hotel ágyára egy boldog mosollyal, ami az egész este folyamán az arcán volt, kivéve amikor a kamerák előtt pózolt. Még csak néhány hónapja került a rivaldafénybe, de ösztönösen tudta, hogyan kell bánni a kamerákkal, mintha egész életében ezt csinálta volna.
– Elképesztő voltál – vigyorgott Tom, és a testvére mellé ugrott az ágyra. Bill felé mászott, és játékosan azonnal a fiú nadrágján lévő dupla cipzárhoz nyúlt. – Meg kell ünnepelnünk – mondta egy kis ördögi vigyorral, hiszen a kamerák majdnem annyi figyelmet fordítottak felé is, mint az öccse felé.

2018. április 24., kedd

The unforgiving - 18. Mennyi időnk van még?

Sziasztok :) Végre visszatértem és dolgozom mindhárom, a blogon futó történeten. Reményeim szerint a héten jövök még nektek valamivel. Addig is jó olvasást kívánok ehhez :)

Our farewell - A búcsúnk
Az emlékek öröksége
a kezemben
Hallom, ahogy a nevemet mondod
Szinte látom a mosolyod
Még érzem az ölelésed melegét
De most már csak csönd van
Arról, akit szerettem
Ez a mi búcsúnk?
Sosem gondoltam,
hogy ilyen hamar eljön ez a nap
Nem volt időnk elköszönni
Hogy lehet, hogy a Föld tovább mozog?
Annyira elveszve érzem magam, ha nem vagy mellettem


H.

Már régen elmúlt éjfél, de nem tudtam elaludni. A szemhéjam belső fele helyett a falon futó repedéseket bámultam és próbáltam valamire asszociálni a kesze-kusza alakzatokból. Egy fa, melynek a gyökerei legalább olyan mélyre futottak, mint amilyen magas volt. Egy kutya, aminek a negyedik lába hiányzott. Egy elnyújtott, torz emberfej, ami egyre homályosabb lett. A francba!

2018. április 8., vasárnap

My Indigo 5.

Sziasztok! Tudom, régen volt már rész, de most sikerült újra visszarázódnom az angyalaink világába ;) Jó olvasást kívánok a részhez, és kíváncsian várom a véleményeket :) 

5. There's one thing you should know

– Nem is tudtam, hogy tudsz vezetni – jegyezte meg Tom. A fejét az ülés támlájához támasztotta, és a szemeit szorosan lehunyta. A bevillanó képkockák minden erejét elszívták, a végtagjai megállíthatatlanul remegtek, a tenyerén lévő sebhely pedig lüktetett, és szinte sóvárgott azért, hogy a hozzá tartozó fénylény feltöltse energiával.
– Megtanultam ezt-azt idelent – motyogta Bill, és egy pillanatra a bátyjára nézett. Tom még a félig lehunyt szemhéjai alól is látta a fiú gondterhelt tekintetét. – Ha szerencsénk van, nem állít meg egy rendőr rutinellenőrzésre, ugyanis ittam néhány koktélt.
– Ne aggódj, minden rendben lesz – ígérte halkan, és közben Bill kézfejére simította a tenyerét, ami éppen a váltón pihent.

2018. április 1., vasárnap

Megfigyelve - 14. Felnőtté válás

Sziasztok! Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok nektek! :) A nyuszi meghozta a következő részt, amihez jó olvasást kívánok. A jövőhétre pedig TU-val és My indigo-val is készülök ;)


14. Maturation 
Felnőtté válás: A genetika által meghatározott természetes öregedési folyamatoknak köszönhető változások.

14 évesen

Egy kis, műanyag pengetőt fogtak az ujjak, amelyeken a bőr a fiatal kor ellenére máris megkeményedett. A pengető találkozott a húrokkal, és létrehoztak egy dallamot, amit elénekelt szavak kísértek. A hálószoba akusztikája szörnyű volt, de fontosnak tartották a gyakorlást akkor is, ha távol voltak a stúdiótól. A felvételek hamarosan elkezdődnek, és addig is a zenekarnak még sokat kell fejlődnie. A szerződés aláírást követő önbizalmuk hamar megcsappant, amikor szembesültek a valósággal, hogy bár elég jók voltak a kiadónak, még nagy út áll előttük.
– Ez nem hangzik jól. Valami nem stimmel – szólt közbe Andreas a földről, ahol közönségként és kritikusként is közreműködött a próbán. Egyedül az alkotói folyamatok közben és a próbákon volt lehetősége találkozni az ikrekkel az iskolán kívül. Úgy tűnt, mindig nagyon elfoglaltak voltak, és amikor a stúdióhoz tartozó kis lakásba költöztek, egyáltalán nem láthatta őket.