2015. december 6., vasárnap

Összeforrt Szilánkok - Szikra II/4.


Csütörtök este nyolckor a bárban ültem, és koktélt rendeltem. Azért jöttem el, mert kíváncsi voltam Kade barátjára. Őrültségnek tűnt, de kezdtem hinni a szavaiban, ami szerint jót tenne nekem egy ismeretlen, akivel szexelhetek. A második ital után már biztos voltam benne, hogy kell valaki, aki egy alapos dugással kiveri a fejemből a sok ostobaságot. Mintha csak végszó lenne, két szexi pasi állt meg az asztalom mellett.
Az egyikük magas volt, szép, zöldesbarna szemekkel, érzéki ajkakkal, és olyan tökéletesen szimmetrikus arccal, mintha csak egy divatmagazin címlapjáról lépett volna le, csak ma este, csak nekem. Ráadásul úgy is öltözködött: szürke pólót viselt és farmert, egy sötétkék zakót, aminek az ujját a könyökéig felhajtotta. A csuklóján egy vastag bőr karkötő, ami még vagányabbá tette a megjelenését. A másik fiú szeme csupa titokzatosság, de a pillantása úgy ragyogott, mint egy fényes csillag a hideg, sötét égbolton. Fiatalabbnak tűnt, mint a másik, a bőre arany színe keleti vonásokról árulkodott. Le mertem volna fogadni, hogy bár a szemében az éjszaka titkos ígéretét hordozza, napsugár illata van.
- Szia. Te vagy Lou? - kérdezte a sötét angyal.
- Ha nem az lennék, erre a kérdésre akkor is igent válaszolnék nektek – feleltem nevetve. Nagyszerű, a koktél hamar elkezdett hatni, hiszen dél óta semmit nem ettem.
- Leülhetünk? Kade barátai vagyunk. Ő Nadhir, én meg Elden – mutatkozott be a magasabb szépség.
Bólintottam, és kicsit arrébb húztam a táskámat meg a kabátomat.
- Örülök, Elden – nyújtottam felé a kezem, majd Nadhir felé fordultam.
- A barátaimnak csak Nad – mondta és megszorította a kezem.
Leültek a két oldalamra, és vissza kellett fognom magam, mielőtt megkértem volna őket, hogy csináljunk egy közös szelfit.
- Kade csak később tud jönni, közbejött neki valami – magyarázta Nad és leintette a pincért. - Te kérsz valamit?
Határozottan megcsóváltam a fejem.
- Köszi, talán később. Ez a koktél olyan, mint valami jól álcázott méreg. Itatja magát, aztán meg…
- Aztán totál részeg leszel – fejezte be Nad vigyorogva.
- Ja, olyasmi - dünnyögtem magamba, amíg rendelt maguknak egy-egy sört.
Elden felé fordultam, kettejük közül ő volt a csöndesebb. Ahogy a fejét a karjára támasztotta az asztalon, be kellett ismernem, hogy szép keze van hosszú, vékony ujjakkal. Talán ő lenne az, akire Kade gondolt? Vele kéne lefeküdnöm? A gondolat csábító volt, túlságosan is. A bal oldalamra fordultam, Nad éppen hevesen flörtölt a felszolgálólánnyal, aki ezt abszolút nem vette zokon. Nem tudtam emiatt hibáztatni. A fenébe, hol van már Kade? El kell árulnia, hogy a két szexi közül melyik lehet az enyém.
- Hogy találtatok meg? - kérdeztem végül.
- Kade azt mondta, hogy egy csinos lányt keressünk – Nad szeme elragadóan csillogott, olyan volt, mintha megállás nélkül képes lenne tenni a szépet a lányoknak.
- Valójában azt mondta, hogy hosszú, barna hajad van – felelte Elden komolyra fordítva a szót. - Mivel két ilyen lányt láttunk, végül a szebbet választottuk.
Úgy kuncogtam, mint egy tinilány.
- Fiúk, ti túl kedvesek vagytok hozzám.
Közben megérkezett a rendelésük, a pincérnő a szempilláit rebesgetve pakolta le az italokat és egy hatalmas fagyi kelyhet.
- Ezt mind meg fogod enni? - fordultam Nad felé csodálkozva, miközben úgy bámulta a kelyhet, mint valami főnyereményt.
- Nem ismer tréfát, ha fagyiról van szó – jegyezte meg Elden gúnyosan.
- Le merném fogadni, hogy te is kérsz belőle – somolygott felém Nad, és már nyújtotta is az első kanál csokoládé ízű finomságot.
A nyál összefutott a számban, és a gyomrom éhesen összerándult. Bizonytalanul kitátottam a számat, miközben Nad úgy nézett, mintha valami egészen más dolgot csúsztatna az ajkaim közé. A csupa csoki fagyi isteni volt.
- Te jó ég, hogy lehet valami ennyire finom, miközben olyan bűnös? - nyögtem ki csukott szemmel, ahogy lenyeltem az olvadt krémet.
Aztán meghallottam az ismerős hangot, és rögtön értelmet nyert a költői kérdésem.
- Valamiről nagyon lemaradhattam.
Amikor kinyitottam a szemem, Kade előttem támaszkodott az asztalon, ajkán apró mosoly játszott. Eszembe juttatta, hogy azért kezdtem ivással az estét, mert nem találkoztunk azóta a fürdőszobás incidens óta. Azt hittem, ha spicces leszek, nem fogom olyan elragadóan gyönyörűnek találni. Nagyot tévedtem, most még szexibbnek tűnt. Csak bámultam rá, egészen addig, amíg egy dzsekit oda nem nyújtott a tulajdonosának, hogy leülhessen egy székre velünk szemben. Leintette a pincérnőt, és kapásból két tequilát rendelt.
- Mi a helyzet, Kade? Valaki hasra fektetett, és jól elfenekelt? - kérdezte Nad nevetve.
Kade bemutatta a középső ujját a beszólásra, és újra elkezdte tanulmányozni az arcomat. Idegesen fészkelődtem a bőrülésen, és Elden felé fordultam, hogy ne kelljen folyton ránéznem.
Elég volt egy pillantás, és máris tudtam, hogy Kade melyik barátjáról beszélt, amikor felajánlotta a segítségét. Elden nem lehetett az.
Úgy nézte Kade-et, ahogy Aaron szokta Jared-et. Mintha valami földre szállt Istent látna, és csak arra várna, hogy az az Isten hozzászóljon. Az arcán csupa csodálat, persze közben próbált lazának tűnni, de rajongása tárgya és az asztal lapja között ide-oda cikkázó pillantása elárulta.
Megköszörültem a torkom, és próbáltam megtörni a kínos csendet.
- Késtél – mondtam halkan.
Kade meglepődött, hogy felelősségre vontam emiatt.
- Sajnálom. De úgy látom, hárman is nagyon jól elvoltatok.
- Ja, szegény Lou-t éppen a bűnös élvezetbe csábítom – mondta Nad és egy adag eperfagyit nyújtott felém, amit azonnal el is fogadtam.
- Nem kell annyira sajnálni, szerintem élvezi – jegyezte meg Kade csöppet sem viccelődve miközben megérkezett a dupla itala. Összevontam a szemöldököm, komoran néztem rá. Valami nem volt vele oké.
- Veled minden rendben? - tette fel a kérdést Elden, ami már az én nyelvem hegyén is ott volt. Figyeltük, ahogy citromot nyom a kezére, megszórja sóval, majd komótosan lenyalogatja. Felhajtotta az első adag tequilát, és még csak meg sem rezdült.
- Persze, mindjárt minden sokkal jobb lesz – mondta gúnyosan, majd Elden szemébe nézve suttogott egy nevet: - Bella…
- Még fagyit? - Nad odahajolt hozzám, tudom, hogy próbálta elterelni a figyelmemet, hogy ne érezzem magam úgy, mintha kihagynának valamiből. Így hát felé fordultam, és próbáltam kizárni a tudatomból, hogy Kade és Elden szinte a pillantásaikkal kommunikálnak.
- Jöhet.
Az este nagy része azzal telt, hogy néztük, ahogyan Kade próbálja leinni magát. A harmadik rövid után már sokkal jobb volt a kedve, sokat beszélt és minden erejével igyekezett zavarba hozni.
- Szóval, mit szólsz Nad-hez? - fordult felém vigyorogva, miután az érintett eltűnt valahol.
- Kedvelem, még a fagyijából is megkínált – mondtam kitérően, és igyekeztem nem elpirulni, az idétlen válaszom után. Tudtam, hogy a kérdés sokkal inkább arra vonatkozik, hogy szexelnék-e vele.
Kade-ből kipukkant a nevetés, én megsemmisülten bámultam a lábamat az asztal alatt. Nem tudtam elhinni, hogy ennyire egyszerűen elő tudta hozni a szégyenlősségemet! Talán itt lenne az ideje egy újabb bátorító koktélnak...
- Szereted az egzotikus pasikat? Lefeküdnél vele?
A szememet forgattam, és úgy döntöttem, nem hátrálok meg.
- A külső csak egy dolog, és Nad nagyon jól néz ki. Azonban nekem ez nem elég.
- Játszod az elérhetetlent? - mikor csúnyán néztem rá, békülékenyen elmosolyodott. - Tetszik Elden? - érkezett máris a következő elmés kérdés.
Az érintett a kóláját bámulta mikor ránéztem, és az ajka gúnyosan felfelé görbült. Nekem is ciki volt ez az egész vallatás, de gondolom, neki még inkább, azonban jól titkolta. Jobban, mint én.
- Ki mondana erre a kérdésre nemet? - mondtam hevesen, kissé elpirulva.
- Szóval tetszik neked.
- Olyan, mintha modell lenne – vallottam be az első dolgot, ami bevillant, amikor először megláttam. - Szép az arca, magas, és tökéletes ízlése van, ami az öltözködést illeti.
Elden szélesen rám mosolygott a monológom végén.
- Köszi. Ami azt illeti, jó megfigyelő vagy, tényleg modellkedem – mondta, és szívélyesen viszonoztam a mosolyát.
- Ő az enyém – Kade lassan ejtette ki a szavakat, mintha nagyobb nyomatékot szeretne adni neki. Mindketten csodálkozva fordultunk felé, de ő csak megvonta a vállát. - Az életben mindenki igényt tart valakire. A családtagjaira, barátra, barátnőre, kutyára, macskára, személyes tárgyakra… még rám is, arra az egy órára, esetleg többre, amiért fizetnek. Elden az enyém. Ha csak egy pillanatra is, de az enyém.
Zavartan feszengtünk a helyünkön, ez az egész kezdett egyre kínosabb lenni. Elden tekintete csupa kérdőjel volt, amikor barátja felé fordult. Kade arcán kiismerhetetlen kifejezés ült, kicsit ijesztő és határozott. Még sosem láttam ilyennek, és csak ültem ott, néztem, ahogy le sem veszi barátjáról a pillantását. A háttérben a Nickelback Savin' Me című száma szólt halkan, és nem bántam volna, ha valaki engem is kiment ebből a beszélgetésből. Hol van már Nad? - fordult meg a fejemben, hisz biztos voltam, ő könnyen el tudná ütni valami jó poénnal a helyzet komolyságát.
- Oké, azt hiszem mára elég volt a piálásból, hazaviszek – szólalt meg Elden, és mintha a hangja remegett volna egy picikét.
Éppen fel akart állni az asztaltól, mikor Kade megragadta a tarkóját, odahajolt hozzá és megcsókolta. Ledermedtem, a szemeim biztosan óriásira nyíltak, és talán a szám is nyitva maradt. Nem az lepett meg, hogy két férfi néhány centire tőlem éppen felfalja egymást, hanem az, hogy biztos voltam benne, míg ez Eldennek a világot jelenti, Kade holnap még csak emlékezni sem fog rá. Óvatosan fedezték fel egymást, Kade keze Elden nyakáról a hajába csúszott, de ő a döbbenet miatt nem csinált mást, csupán fogta Kade csuklóját, és felnyögött, mikor a barátja nyelve besiklott az ajkai közé. Elvesztette a harcot, nem tudott ellenállni, ami egyáltalán nem lepett meg. Kade engem figyelt, gondolom, kíváncsi volt a reakciómra, pedig legszívesebben elküldtem volna a francba a hülye szokásával, hogy folyton elemzett, mintha kísérleti alany lennék.
Tudtam, hogy ezelőtt még sosem csókolóztak, óvatosan, szinte tapogatózva fedezték fel egymást. Most úgy izzott körülöttük a levegő, hogy alaposan beleszédültem, de a varázs nem tartott tovább néhány másodpercnél.
Elden végre eltolta magától barátját, talpra ugrott, és őszinte csodálattal tekintettem rá, hogy képes volt kivonni magát barátja bűvköréből. Mikor Kade nem akarta kiengedni azon az oldalon, felém fordult. Az arca csupa fájdalom, zavart pillantása szégyenről árulkodott. Azonnal felálltam, hogy kiengedjem a boxból, miközben próbáltam nem sajnálkozó fejet vágni. Biztosan arra van most a legkevésbé szüksége. Amikor eltűnt a tébláboló emberek között az ajtó felé, rájöttem, hogy majd felrobbanok a dühtől.
- Köszönöm a műsort, Kade – mondtam, és a szavaim csöpögtek a gúnytól.
Nem hatotta meg, inkább hangosan felkacagott.
- Imádom, mikor ilyen harcias vagy, Lu-lu. Mondd csak, szerettél volna a helyében lenni?
- Ha a helyében lettem volna, leharapom a nyelved – és ezt teljesen komolyan is gondoltam. Nem volt kedvem tovább vitatkozni vele, elindultam én is az ajtó felé, és útközben összetalálkoztam Nad-el, aki nem értette, mi történik és hová tűnt mindenki.
- Kérdezd meg tőle – a nyomatékosság kedvéért hátrabiccentettem a fejem Kade irányába.
Nem volt nehéz megtalálni őt odakint. A hátát egy közeli fa törzsének döntve guggolt, kezében egy meggyújtott szál cigivel. A feje is a kérgen nyugodott, és talán csukva volt a szeme, de a sötétben nem tudtam megállapítani. Leültem mellé a fűbe, reménykedve, hogy nem fog kutyakaki a hátsómhoz ragadni. Mindketten eltökélten hallgattuk a csendet, és már azt hittem, inkább szeretne egyedül lenni, mikor végre megszólalt.
- Ő nem ilyen – kezdte suttogva. - Nem akarom, hogy azt hidd, ő rossz ember, mert nem az.
- Most még nem nagyon tudom, mit gondoljak – mondtam óvatosan. - Alig ismerem, de nem tetszik, hogy így bánik veled.
Elden lassan kifújta a füstöt vigyázva rá, hogy ne felém menjen. Az arcát a szabad kezébe temette, így nagyon kellett fülelnem, hogy értsem, amit mond.
- Az én hibám. Ha csak egy átlagos barát lennék, ő megcsókolna, aztán meg röhögtünk volna az egészen. Semmi különös, csak két meleg pasi, aki szórakozik egymással néhány pohár ital után.
- Te szerelmes vagy belé – szögeztem le. - Egy barát nem szórakozik így egy olyan baráttal, akiről tudja, hogy többet érez iránta.
- Nem könnyű most neki, tudom. Ami megtörtént, azon már nem változtathatunk. Én veszek néhány mély lélegzetet, és igyekszem elfelejteni az egészet.
- Sosem fogod elfelejteni – jelentettem ki, holott biztos voltam benne, hogy ezzel ő is száz százalékig tisztában van.
- Igaz – mondta halkan, majd elnyomta a cigijét. Kiegyenesedett és a kezét nyújtotta felém, hogy felsegítsen. - Itt az ideje, hogy ágyba dugjuk Kade-et.
- Egyetértek – közben elfogadtam a segítségét és leporoltam a hátsómat a kezemmel. - Mára elég volt belőle ennyi.
Hangosan nevetgélve mentünk vissza, mintha az égvilágon semmi sem történt volna. Tiszteltem ezért Eldent, és tudtam, mennyire nehéz lehet ez neki, mégsem hátrál meg. Az lenne a neki a legjobb, ha hagyná Kade-et a fenébe, de túlságosan szereti ahhoz, hogy ezt megtegye.


Nincsenek megjegyzések: