Megfigyelve - 17. Derealizáció

Sziasztok! Nem tudom, hogy illik-e egy ilyen részre azt mondani, hogy imádtam... mert minden történés ellenére nagyon szerettem fordítani. Kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is :)

17. Derealization
Derealizáció: A külső világ észlelésében vagy tapasztalásában bekövetkezett változás úgy, hogy az furcsának vagy irreálisnak tűnik.

16 évesen

– Nem akarom – suttogta az egyik iker a sötét szállodai szobában.
– Muszáj – felelte a másik.
– Bill, nem fog menni. Nem tudom megtenni.
– Muszáj. Szükségünk van rá, hogy megtedd.
A szobában sötét volt, csak a vastag sötétítőfüggönyök közötti réseken beszűrődő városi fények világították be. A koncert véget ért, és visszatértek az ideiglenes menedékükbe, hogy az ünneplés előtt kicsit felfrissüljenek. Normális esetben az adrenalin, ami a show után maradt egészen hajnalig kitartana, és nem halványulna el addig. Ma este az örömüket beárnyékolta a tudat, hogy még egy másik előadás is vár rájuk, ha akarják, ha nem.

The unforgiving - 19. Minden követ meg fogok mozgatni

Sziasztok! TU már régen volt, úgyhogy ma hoztam nektek egy kis folytatást :) Kérlek, ne felejtsetek el kommentelni, ha végig olvastátok. További jó hétvégét :)

L.

Még életemben nem voltam egyszerre ennyire feszült, tettre kész és határozott. Legszívesebben törtem-zúztam volna, és miközben a kávémat kavargattam, el is döntöttem, hogy este lemegyek a kondiba. De úgy tűnt, nem csak én vagyok ideges. Zachary a szalvétát igazgatta a lattéja mellett, és olyan pontosan hajtogatta össze, mintha az élete múlna rajta. Nem könnyítettem meg a dolgát, amikor hosszú, kínos másodpercekig fel sem emeltem a tekintetem a kávézó bézsszínű terítőjéről.
– Örülök, hogy jól vagy, és…

Megfigyelve - 16. Feltétel nélküli pozitív nézőpont

Sziasztok! Hoztam nektek egy új részt a fordításból. Jó hosszú, és emellett izgi is :) Nagyon örülnék, ha feldobnátok a napomat néhány kommenttel.

16. Unconditional positive regard
Feltétel nélküli pozitív nézőpont: Az ítélkezést mellőző empátia és a másik személy tisztelete.

15 évesen

– Azt hiszem, elfeledkeztem valamiről – mondta Bill, miközben az utolsó dolgokat is a bőröndbe pakolta. Csak egy éjszakát maradtak a hotelben a díjátadó után, de folyamatosan úgy érezte, mintha elfelejtett volna valamit, miközben reggel összepakoltak.
– Mindig ezt mondod – felelte Tom a szemét forgatva. Ő már egy órája végzett a pakolással, és most egy dobozos kólát iszogatott, miközben a testvérét figyelte.
Bill letérdelt a földre és benézett az ágy alá. Nem tudta, mit felejtett el, de mindenképpen meg akarta találni.

My Indigo 6.

Sziasztok! Szerintem már vártátok ezt a részt, és én igyekeztem kihozni belőle a maximumot. Szerettem írni, és bízom benne, hogy tetszeni fog nektek. Ha elolvastátok, kérlek, írjatok nekem egy pár szavas kommentet, nagyon kíváncsi vagyok :)

6. My love will not unravel, it's unconditional

Tom elhúzta az a szélben lágyan lengedező függönyt, kilépett a teraszra és vett egy mély levegőt. Az orrát megtöltötte a kertben virágzó jázminok és a pázsit friss illata, miközben a madarak vidám csicsergésének hangja és a nap melege az arcán lassan elérte, hogy sikerüljön ellazulnia. Napok, hetek, hónapok óta nyomasztotta az aggodalom és a tehetetlen frusztráltság amiatt, hogy a testvére nem jött haza. Rettegett attól, hogy Billt valami baj éri, hogy valamiért haragszik rá, és azért nem hajlandó visszatérni az otthonába. Ezen kívül még ezer más dolog felvillant az agyában, amit az aggódó elméje szőtt a lehető legszörnyűbb forgatókönyveket idézve. Azóta már tisztán átlátta az okokat, így képtelen volt haragudni. Thomas, az édesapjuk visszatartotta Billt, amikor a védencének szüksége lett volna rá, és most, hogy Tom is megtapasztalta, milyen az, amikor Helen veszélyben van, egyszerűen csak csodálni tudta az öccsét amiatt, hogy nem őrült bele Nicholas elvesztésébe. Az egyetlen ember, aki tehet arról, hogy a fiú hónapokig nem jött haza, az az apjuk, senki más.