2018. április 28., szombat

Megfigyelve - 15. Homeosztázis

Sziasztok! Be kell valljam féltem ettől a résztől. Amilyen jó volt olvasni, legalább olyan nehéz fordítani :D De itt van, és jó szórakozást kívánok hozzá. (Az eredeti írónő által csatolt képet illesztettem be én is a szövegbe... tudjátok, a móka kedvéért ;))



15. Homeostasis
Homeosztázis: A test és az elme természetes hajlama az egyensúlyi állapotra.

15 évesen

– Ez nagyszerű volt! – sóhajtotta Bill, miközben lezuhant a hotel ágyára egy boldog mosollyal, ami az egész este folyamán az arcán volt, kivéve amikor a kamerák előtt pózolt. Még csak néhány hónapja került a rivaldafénybe, de ösztönösen tudta, hogyan kell bánni a kamerákkal, mintha egész életében ezt csinálta volna.
– Elképesztő voltál – vigyorgott Tom, és a testvére mellé ugrott az ágyra. Bill felé mászott, és játékosan azonnal a fiú nadrágján lévő dupla cipzárhoz nyúlt. – Meg kell ünnepelnünk – mondta egy kis ördögi vigyorral, hiszen a kamerák majdnem annyi figyelmet fordítottak felé is, mint az öccse felé.
Egy nagyon hosszú és izgalmakkal teli év állt mögöttük. Sosem hitték volna, hogy az életük ilyen gyorsan megváltozhat. Nem sokkal ezelőtt még teljesen maguk alatt voltak, amikor a Sony bontotta a velük kötött szerződést. Egymás és Doktor Engle támogatása nélkül már ott feladták volna, de sokat gyakoroltak, felvételeket készítettek, és végül kifizetődött a lelkesedésük.
A Tokio Hotelt végül egy másik lemezkiadó szerződtette. A Durch den Monsun gyakorlatilag minden képzeletet felülmúló siker lett, és az ikrek most kettesben voltak a hotelszobában, ahová a Comet díjátadó legjobb új felfedezettjének járó díj átvétele után vonultak vissza. Az egész este szürreálisnak tűnt, és a partit követően még mindig tombolt bennük az energia és az adrenalin. Mind a négy fiú annyira fel volt pörögve, hogy Jost és Saki épphogy csak elégnek bizonyult, hogy betereljék őket a liftbe és elkísérjék a szobáikhoz.
Bill felemelte a fejét és az ajkát Toméhoz szorította. A bátyja piercingjének hideg érintésétől kellemes borzongás futott végig a gerince mentén, amitől csak még jobban vágyott rá.
– Hogy akarsz ünnepelni? – motyogta Bill a fiú szájára. Nyilván neki is volt néhány ötlete, de szerette volna először a testvéréét hallani.
– Emlékszel, amikor a Durch den Monsun az első helyre került a listákon? – kérdezte Tom számítóan vigyorogva.
Egy alig észrevehető, rózsaszín árnyalat jelent meg Bill arcán, miközben a bátyja alatt fészkelődött.
– Minden sikert úgy fogunk megünnepelni?
– Mmmhmm – morogta Tom, és leeresztette a fejét, hogy az orrával megcirógassa Bill nyakát. A kezei eltávolodtak a nadrág cipzárjától, és inkább az öccse pólójához vándoroltak. Lassan benyúlt a vékony anyag alá, és elkezdte a fiú oldalát simogatni egyre feljebb, miközben a pólót is húzta felfelé a kezével. Hamarosan láthatóvá vált Bill hasa, és Tom lejjebb mászott, hogy az ajkaival érinthesse a selymes bőrt.
Bill már vonaglott a bátyja alatt, de játékosan megpróbált kiszabadulni alóla.
– Jobb, ha most elengedsz. Mennem kell írni egy újabb sikerlistás számot – mondta nevetve.
Tom erős kezei azonnal megtalálták az öccse csípőjét, és az ágyhoz szorították a fiút.
– Még nem fejeztük be az ünneplést – mondta, és visszahajolt Bill hasához, hogy tovább puszilja, miközben ügyelt rá, hogy egyetlen négyzetcentimétert se hagyjon ki. Egy kicsit lejjebb haladt, és felfedezett egy édes pontot Bill csípője felett, ami úgy tűnt, nagyon érzékeny volt, ezért pillekönnyű csókokkal halmozta el azt a részt. Minden alkalommal, amikor Tom piercingje a bőréhez ért, Bill beleborzongott az érzésbe.
– Mit fogunk csinálni? – kérdezte a fiatalabb testvér. A kíváncsiskodásáért cserébe egy kis harapást kapott, amitől elállt a lélegzete. Tom mindig ingerült lett, ha túl sok kérdést tett fel, és meg akarta beszélni, hogy mit lesz a következő lépés. A bátyja egyszerűen csak csinálni akarta, nem pedig beszélni róla.
– Le fogjuk venni rólad ezt a hülye nadrágot – morogta, miközben újra megrángatta a cipzárokat. Egyszerűen nem mozdultak, és Tom egyre türelmetlenebb lett miattuk. Elég volt egy kis kéjes sóhaj Billtől, és ő máris kétségbeesetten szeretett volna közelebb férkőzni a fiúhoz. – Ajj, miért van szükség két cipzárra? – kérdezte. Bármikor szívesen letépte volna Billről, de akkor az öccse megharagudott volna, elvégre ez volt a kedvenc nadrágja.
Bill felnevetett és lenyúlt, hogy megmutassa a testvérének, hogyan működik.
– Itt, látod? Pont úgy, ahogy a múltkor mutattam – kötekedett a bátyjával játékosan. Ez volt a harmadik alkalom, hogy megmutatta, de Tom képtelennek bizonyult a fejében tartani az új információkat, amikor az agya ködös volt a vágytól.
Az egyetlen válasz, amit kapott, az egy elégedett morgás volt, majd Tom felemelte az ágyról a csípőjét és lerántotta róla a bosszantó nadrágot. Bill figyelte, ahogy a kedvence egy kupacban landol a földön, de nem szólt rá Tomra amiatt, hogy nem hajtotta össze. A fiú keze máris a bokszere alatt járt, és Bill elfeledkezett az aggodalmáról a gyűrött nadrág miatt.
Tom a testvére mellé mászott és átölelte hátulról. Bill hátranyomta magát, míg a feneke a bátyja farmerbe bújtatott merevségéhez feszült. Mindkét fiú felnyögött, majd Tom az ujjait az öccse merevedése köré fonta. – Vetkőzzünk le! – könyörgött Bill, vágyakozva a testvére meztelen, forró teste után.
– Még nem – felelte Tom. Nem gyakran adatott meg nekik az a luxus, hogy kettesben lehettek egy hotelszobában, ezért ez egy olyan lehetőség volt, amit minél jobban ki kellett élvezni. Ha bármelyikük levetkőzne, a dolgok onnantól túl gyorsan haladnának.
Bill értette a testvérét anélkül, hogy rákérdezne, de még mindig nem volt hajlandó lemondani arról a lehetőségről, hogy többet érezzen Tom bőréből.
– Csak a pólót? Kérlek, muszáj, hogy érezzelek – suttogta esdekelve, majd hogy jobban ösztönözze a bátyját, erősen hátranyomta magát. Tom ujjai túlságosan lágyan és túl lassan siklottak a bőrén. Többre volt szüksége.
Tom beleegyezően bólintott, majd kihúzta a kezét Bill alsójából és mindkettejüket megszabadította a felsőktől. Amikor a fekete és kék póló egymáson landolt a földön, Tom ismét rávette magát a testvérére. Lehajtotta a fejét, végignyalta Bill nyakát ott, ahol a tetoválása volt, miközben a kezét visszacsúsztatta a fiú bokszerébe.
Tom meztelen mellkasának forrósága Bill hátához nyomódva elég volt, hogy a fiú máris olvadozni kezdjen, de az idősebb testvér kínzóan lassú simogatása megint arra sarkallta, hogy többet akarjon. Tomhoz feszült, szándékosan egyre erősebben nyomta a fenekét a bátyja ágyékához abban a reményben, hogy meggyőzi, a nadrágokat is vegyék le. Bill legalább annyira akarta érinteni Tomot, mint amennyire Tom őt.
Néhány pillanattal később Tom már készen állt arra, hogy megadja, amit Bill szeretne, de mielőtt lett volna esélye rá, a figyelmüket a földön heverő ruhadarabok alól kiszűrődő hangra fordították.
– A telefonod – motyogta Tom Bill nyakába.
– Andreas az – felelte a fiú. Nem mozdult, hogy a telefonért nyúljon, de a dörgölőzést abbahagyta. Nem volt benne biztos, hogy mit kéne kezdenie a helyzettel, ezért azt tette, amit arra az esetre tanult, ha bizonytalan: hallgatta a testvérét.
– Fel kéne venned – mondta Tom, miközben újra megcsókolta Bill tetoválását. Nem volt sok kedve elengedni az öccsét, és hagyni, hogy felvegye a telefont, de tudta, hogy Bill és Andreas már napok óta nem beszéltek. – Valószínűleg gratulálni akar. Próbáld meg hamar lerendezni, oké? – tette hozzá, amikor elengedte Billt, majd maga felé fordította és gyorsan megcsókolta. Tom is próbálta követni a tanultakat. Elmondta Billnek, hogy mit akar ahelyett, hogy találgatnia kéne. Ez volt az a fajta kommunikáció, amiről Doktor Engle mindig beszélt, és úgy tűnt, működik.
Bill vidáman elmosolyodott és hálásan megpuszilta Tom arcát. A telefon már nem csörgött, amikor az ágy végéhez mászott és kihúzta a zsebéből, de tudták, hogy Andreas túl makacs ahhoz, hogy csak egyszer hívja, így nem lepődtek meg, amikor szinte azonnal újra csörögni kezdett. Valószínűleg a díjátadó miatt telefonált, és nem hagyta volna abba, amíg valaki fel nem veszi.
– Helló – mondta Bill, amint fogadta a hívást. Tom felnevetett, amikor a testvére arca grimaszba rándult és el kellett tartania a telefont a fülétől. Úgy tűnt, Andreas nagyon izgatott. – Nyugodj meg, Andi! – kiáltotta a telefonba. Eltelt néhány másodperc, mire Andreas abbahagyta az ordítást, és a fiú vissza tudta tenni a készüléket a füléhez. – Nem, most a szállodában vagyunk. A parti sokáig elhúzódott, úgyhogy inkább itt maradunk éjszakára – felelte ásítva, fáradtságot tettetve. Közben visszamászott az ágyra és az oldalán feküdve az egyik lábát és karját Tom teste köré fonta. Tom lustán simogatta a karját, és Bill a fiú nyakához dörgölte az orrát, hogy a bátyja érezze, még mindig figyel rá. – Igen, nagyon jó volt. Majd holnap elmesélem, ha hazaértünk. Talán elmehetnénk valahová. Majd megbeszélem Tommal. Most mennem kell, oké? Nagyon kimerültem – mondta Bill, miközben kierőltetett egy újabb ásítást. – Szia, Andi! – mormolta álmosan, mielőtt kinyomta a hívást, és a telefont az ágy végébe lökte. Újra Tom felé fordult és elmosolyodott: – Elég rövid volt?
– Ha figyelembe vesszük, hogy kiről beszélünk, határozottan. Szinte csodának számít, ha egy telefonhívást befejezel kevesebb, mint egy óra alatt – gonoszkodott Tom.
Bill felnevetett és játékosan meghúzta Tom egyik tincsét.
– Tudom. Majdnem belehaltam, Tom. Úgy éreztem, mintha megfosztottak volna a telefonomtól. Meg kell jutalmaznod, amiért visszafogtam magam – ajánlotta vigyorogva.
– Ó, tényleg? Mit szeretnél? – kérdezte Tom szkeptikusan.
– Mondjuk mit szólsz ahhoz, hogy vegyük le a ruhákat? – javasolta Bill a szabadalmaztatott ártatlan kiskutya nézésével, ami teljesen elütött a kiskorú vérfertőző hálószobai pajkoskodástól, amire készültek. Tom sosem tudta megérteni, az öccse hogyan tudott ennyire ártatlan szemekkel olyan kérdéseket feltenni, amik éppen annak ellentétei voltak. Képtelen volt ellenállni annak az édes mosolynak, és egy rövid idővel később a ruháik már az ágy végében feküdtek. Bill szégyentelen volt a meztelenségével kapcsolatban, ahogy büszkén mutogatva magát elnyúlt az ágyon. Várta a jutalmát azért, hogy figyelt Tomra, amikor csörgött a telefonja, és most a saját vágyait helyezte előtérbe. Doktor Engle ezt a fajta viselkedést „pozitív megerősítésnek” nevezte.
– Gyere ide! – morogta Tom, ahogy Billt hirtelen a karjaiba rántotta. A fiú felnyikkant, de azonnal beleolvadt az ölelésbe és hagyta, hogy a végtagjaik összegabalyodjanak, miközben a mellkasuk szorosan egymáshoz simult. Bill ujjai a bátyja haját markolták, de Tom keze merészebb felfedezésre indult. Egyik kezét az öccse csípőjére csúsztatta, míg a másik ujjaival Bill gerincének vonalán táncolt.
– Tomi – sóhajtotta Bill a testvére nyakánál. A kéz a gerincénél szinte áramütésszerű érzést váltott ki, és ahogy még közelebb húzódott, az egymás iránti szükségük a közöttük feszülő merevedésekben öltött testet. – Érints meg – suttogta.
Tom ujjai Bill derekába mélyedtek, és megborzongott. Néha ennek a két szónak akkora hatalma volt fölötte, hogy az már egyenesen ijesztőnek hatott. Bill nyelvének hegye megtalálta a fülét, aztán hirtelen a fiú fogai közé került. Tom felszisszent az élvezettől, és sietett, hogy teljesítse az öccse kérését. A kezei végigvándoroltak Bill testén, majd az egyiket a fiú derekára fektette, hogy közel tarthassa, a másikat pedig kettejük közé csúsztatta és átfogta a testvére péniszét.
Tom úgy hitte, hogy a lassú, de határozott mozdulatok majd teljes mértékben kielégítik Bill igényeit, de a fiú egyre kétségbeesettebben bújt hozzá. Tom mellkasához simult, mintha egybe tudna olvadni vele azzal, ha szorosan tartja. Egy pillanatra kiengedte a fogai közül Tom fülét, de csak addig, hogy egy szót belesuttoghasson:
– Még.
Tom általában ezt a szót arra fordította le magában, hogy „keményebben” vagy „gyorsabban”, de az ösztönei most azt súgták, hogy a testvére nem erre gondolt. Bill olyan megszállottan ölelte, hogy Tom minden egyes lélegzetvételét és szívverését érezte. Érezte Billben a szükséget, amit egyetlen szóval fejezett ki. Ritka volt, hogy az öccse ennyire szűkszavú legyen, de amikor egymás karjaiban voltak, nem sok szóra volt szükség.
Az ujjak lassan lecsúsztak Bill gerincén, ami puha nyöszörgést váltott ki belőle, de egy pillanatra kétségbe esett, amikor megálltak. Aztán egy kis hezitálás után szerencsére tovább folytatták az útjukat, hogy felfedezzék a forróságot a fiú vágatánál. Tom néhányszor már összeszedte a bátorságát, hogy ezzel próbálkozzon, de ezidáig Bill mindig eltolta a kezét és inkább orális szexszel terelte el a bátyja figyelmét. Ez alkalommal azonban nem taszította el, még csak meg sem feszült, mint korábban. Most egy mély nyögés hagyta el az ajkait és megremegett Tom karjaiban.
Az, hogy leállítsa a testvérét, még csak meg sem fordult a fiatalabb fiú fejében. Az endorfin végigszáguldott az ereiben és teljesen háttérbe szorította a korábbi aggodalmait. Hetek óta próbálta magát felkészíteni erre, és most megfelelőnek tűnt az alkalom. Minden óvatos érintés Tom szerelméről és vágyáról árulkodott, és Bill érezte, hogy a testvérének mennyire szüksége van erre. Most készen állt, hogy megadja neki. Az idegességtől remegett, de a kéj nyögésre késztette, ahogy egyre jobban hátrafeszült a bátyja ujjai felé.
Bill reakciója Tomban csak még jobban szította a tüzet, de a fejében még mindig zavaros volt a helyzet. Most már tudta, hogy az öccse ezt értette a „még” alatt. Képtelen volt megtalálni a szavakat, ezért inkább a mozdulataival kérdezte meg. Az ujjai kicsit mélyebbre simultak, míg végül megérezte a lágy, forró nyílást, amit Bill eddig még nem engedett felfedezni. Óvatosan megérintette, és közben a testvére reakcióját figyelte.
Bill elégedett hangot hallatott, miközben a fejét a bátyja vállára fektette. Egy ismeretlen, kielégítetlen vágy formálódott benne, amit még nem igazán értett, de arra ösztönözte, hogy olyan közel kerüljön Tomhoz, amennyire csak lehetséges. Az áramütésszerű bizsergés, amit érzett, mikor a testvére megérintette az eddig tiltott helyen, megerősítette abban, hogy szüksége van Tomra.
– Készen állok – felelte válaszul a kérdésre, amelyet a csöndes ikertestvére nem tudott hangosan kimondani.
A szavakra Tom gyomra bukfencet vetett, a farka pedig megrándult. A szája teljesen kiszáradt, és ismét nem tudta megtalálni a szavakat, amelyekre szükség lenne. Már olyan régen meg akarta ott érinteni Billt. Még „érett, őszinte beszélgetést” is próbált kezdeményezni ezzel kapcsolatban, de az öccse hamar leállította. Most pedig Bill azt állította, készen áll, erre Tom hirtelen bizonytalan lett a saját felkészültségével kapcsolatban. Fogalma sem volt arról, mit csinál, pedig semmiképpen sem akarta bántani a testvérét.
Bill érezte a bátyja félelmét és zavarodottságát, mintha csak a sajátja lenne. Nem volt szükség természetfeletti erőre, elég volt a természetes képessége arra, hogy összhangba kerüljön a testvérével. Érezte Tom szívének őrült ritmusát és azt, hogy hirtelen sokkal gyorsabban kapkodja a levegőt. Bill kezei elengedték a fiú rasztáit, és helyette az arcát fogta a tenyerébe. Maga felé fordította és belenézett a szempárba, ami ugyan olyan volt, mint az övé.
– Tom, készen állok. Szeretném, ha megérintenél ott – suttogta a ritka pillanatok egyikében, amikor teljesen komoly volt. A játékos, vigyorgós Bill, akit Tom ismert egy kis időre teljesen eltűnt.
Tom nyelt egy nagyot és bólintott. A szemkontaktust egy pillanatra sem szakította meg, de a kezei újra mozogni kezdtek. Az egyikkel továbbra is Bill péniszét kényeztette abban a reményben, hogy így ellazíthatja a fiút, míg a másikkal próbaképpen újra a bejáratot érintette. Tom éppen meg akarta kérdezni Billt, hogy jó érzés-e, mikor az öccse egy mély sóhajjal és olyan nyögéssel válaszolt a fel nem tett kérdésre, amit az idősebb testvér eddig még sosem hallott.
Bill nem tudta, hogy inkább hátra mozduljon Tom ujjai felé, vagy előre lökje a csípőjét a bátyja másik keze felé. A gyönyörteljes konfliktus azt okozta, hogy megborzongott Tom karjaiban. A fiú ujjai gyengéden tapogatták a kis nyílást, és Bill egy pillanatra visszatartotta a lélegzetét, majd remegve felsóhajtott:
– Még – követelte esdekelve.
A sürgető szükség, hogy teljesítse a kérését, azonnal elárasztotta Tomot. Ez az egyetlen szó sokkal többet jelentett annál, mint ami nyilvánvaló volt. A „még” volt az, amit Bill elsuttogott, de ahogy a teste vonaglott és reagált Tom ujjaira, teljesen világossá tették a kérést. Már éppen meg akarta kérdezni, hogy az öccse biztos-e benne, de mire összeszedte a szavakat, az ajkait hirtelen Bill a sajátjaival ejtette csapdába, és szenvedélyesen megcsókolta.
Anélkül, hogy megtörné a csókot, Tom finoman változtatott a pozíciójukon. Bill halkan, ragaszkodóan nyöszörgött, amikor a bátyja kezei elengedték, de amikor megérezte a háta alatt a puha matracot, pajkosan elmosolyodott. Tom az egyik karján támaszkodva helyezkedett el felette úgy, hogy ne az egész testsúlya nehezedjen a fiúra, majd az érdes ujjbegyeivel végigsimította Bill bőrét egészen le, hogy folytathassa a felfedezést.
Amikor elszakadtak egymás ajkaitól, Tom az öccse mellkasát csókolta tovább. Szelíd puszikkal terelte el a figyelmét, miközben óvatosan tapogatózott odalent. A félelmei elcsendesedtek, és a vágy már annyira átvette az irányítást, ahogy a testvére felett is. Tom érezte a vonzást; a titokzatos ösztönt, ami arra késztette, hogy olyan közel kerüljön Billhez, amennyire emberileg lehetséges. Az ujjai megtalálták a pontot, ahol majd össze fognak olvadni, és most már erősebben feszült a szoros izomgyűrűknek.
Az ujja hegye épphogy eltűnt Billben, amikor a fiatalabb fiú arca grimaszba rándult. Csak egy másodpercig tartott, de Tom észrevette. Azonnal lefagyott és félve nézett fel a testvérére. Bill elmosolyodott, hogy megnyugtassa, de titokban haragudott magára, amiért nem tudta elrejteni a reakcióját a kis, csípő fájdalomra. Akarta ezt. Nem érdekelte, ha fájni fog.
Tom végre megtalálta a hangját, amikor rájött, hogy a lehetőség talán elillan, ha nem veszi át az irányítást. Nem volt hajlandó bántani Billt, de nem is akart leállni.
– Szükségünk van valami csúszósra – mondta, miközben óvatosan kihúzta az ujját.
– A testápolóm. A táskámban van a sminkek mellett – felelte Bill. Ez volt az első dolog, ami az eszébe jutott, és bízott benne, hogy működni fog.
Tom felugrott az ágyról és a még lezárt bőröndhöz lépett, hogy átkutathassa a tartalmát. Hamarosan megtalálta azt a kis táskát, amiért már annyit szívatta az öccsét, most mégis hasznukra válhat. Bill az ágyból figyelte, és egy elégedett mosoly jelent meg az ajkán, amiért tökéletes kilátása nyílt Tom hátsójára. Pontosan ezért szerette annyira a hoteleket: ez volt az egyetlen hely, amelyiket mindketten annyira biztonságosnak éreztek, hogy meztelenül járkálhattak.
Kezében a testápolóval, Tom visszamászott az ágyra, és a testvére egy szenvedélyes csókkal fogadta. Bill felnyúlt és a karjaival közelebb húzta magához a bátyját. Annak ellenére, hogy a levegőben még mindig érezhető volt a feszültség, Bill már tudta, hogy Tom átvette az irányítást. Most már biztos lehetett benne, hogy tényleg meg fogják tenni.
Tom idegesen beleharapott a szájába, és a fogai összekoccantak az ajakpiercingjével. Azért csináltatta, hogy leszokjon az ajakharapdálásról, ami tökéletesen tükrözte a benne lappangó feszültséget a világ felé, de még mindig előfordult, hogy elfeledkezett róla. Felpattintotta a krém fedelét és félve az öccsére nézett. A Bill ajkán megjelenő kis mosoly cselekvésre késztette, és a kezei remegtek, ahogy lassan bekente az ujjait testápolóval, majd ledobta a tubust az ágyra.
Bill a markába szorította a testvére tincseit, mert az ismerős érzés mindig megnyugtatta. Becsukta a szemét és kényszerítette magát, hogy ellazuljon, miközben Tom immár csúszós ujjai ismét a vágatánál voltak, és az egyik lassan a bejáratánál körözött. A lélegzete a torkára fagyott, amikor a bátyja előre nyomult, és az ujja minimális ellenállással csúszott be.
Tom is legalább annyira megdöbbent, mint Bill, amikor az ujját hirtelen körbeölelte a puha forróság. Lassan elfordította és kitapogatta a bársonyos lágyságot. A szemeivel Bill arcát fürkészte és figyelte az érzelmeket, melyek felváltva árulkodtak a gyönyörről és zavarról. Óvatosan kihúzta, majd újra visszadugta az ujját, amit az ikertestvére egy halk nyögéssel jutalmazott.
Az érzés kezdetben bizarr volt, de a tudat, hogy hamarosan összekapcsolódnak Tommal meggyőzte arról, hogy Bill ne mozduljon el a behatolások elől. A bátyját a vastag tincseknél fogva húzta magához közelebb, mert szüksége volt a fiú ajkainak ismerős érzésére, miközben próbálta megszokni az ismeretlen tapasztalást. Tom ajkainak édessége minden figyelmét lekötötte, és alig vette észre, ahogy a behatolások egyre gyorsabbá és határozottabbá váltak.
Míg Tom a nyelveik harcával próbálta elterelni az öccse figyelmét, arra is koncentrált, hogy mit csinál az ujjaival. A zenészek egyik nagy áldása volt, hogy a kezei még akkor is engedelmeskedtek a parancsnak, amikor a világ megpróbálta kizökkenteni őket. Most már két ujja volt Billben, ahogy lassan felfedezte az addig ismeretlen helyet.
Bill kiszakította magát a csókból és hirtelen levegő után kapkodott. A szeme tágra nyílt, és kétségbeesetten markolta a bátyja haját. Tom ránézett, és megijedt, mert azt hitte, valami rosszat tett, de a néma kérdésre Bill válaszul megrázta a fejét.
– Újra! Csináld megint!
– Ezt? – kérdezte Tom, és kissé mélyebbre nyomta az ujjait, hogy megtalálja a helyet, ahol megérintette Billt, mielőtt a fiú elkezdett remegni. Behajlította az ujját, és az öccse majdnem leesett az ágyról. Egy összefüggéstelen beszédfoszlány hagyta el Bill ajkait, miközben kétségbeesetten kapaszkodott Tomba.
– Ó, istenem – mondta végül a ziháló légvételek között. Tom most nem mozdította az ujjait, de Bill olyan közel érezte őket ahhoz a helyhez, amitől áramütésszerű borzongás futott végig a gerincén, hogy a vágy mindenen felülkerekedett, és képtelen volt tovább várni. Az ikertestvérével való összeolvadás vágya most erősebben tört rá, mint valaha, és Tom ujjai már nem tudták kielégíteni ezt az igényt. – Szükségem van rád – jelentette ki lélegzetvisszafojtva.
Felesleges lett volna további magyarázatot hozzáfűzni, de Tom nem volt benne biztos, hogy jó ötlet Bill könyörgésének eleget tennie. Az öccse még mindig elképesztően szűk volt, és esélytelennek érezte, hogy beférne oda. Ezúttal figyelmen kívül hagyta Bill követelését és helyette tovább folytatta az ujjaival az előkészítést, miközben vigyázott, hogy elkerülje azt az érzékeny helyet. Azonban a fiú még mindig nem adta fel.
– Tomi! – nyögte Bill elégedetlenül. A csípőjét felemelte a matracról és reflexszerűen a bátyja ujjaira mozdult, de nem találta az enyhülést, amire szüksége volt. Akaratosan nyafogott, mert Tom továbbra is figyelmen kívül hagyta, ahogy a harmadik ujja is csatlakozott az előző kettőhöz, és tovább tágította a fiút. Bill még mindig érezte a gyötrő feszülést a hasában. – Tom, most!
A tűz, ami Bill barna szemeiben égett, magára vonta Tom figyelmét, és kihúzta az ujjait. Bill megkönnyebbülten felsóhajtott, de nem azért, mert a bátyja elengedte, hanem mert tudta, hogy ezután sokkal többet fog kapni.
Tom életében először tapasztalta meg, hogy a tehetséges kezei nem engedelmeskednek az agyának. Rettenetesen remegtek, amikor megfogta a testápolót, és nem akartak közreműködni, ahogy megpróbálta újra kinyitni. Frusztráltan felnyögött, és akkor Bill kezei hirtelen az övén voltak, majd lassan elvették tőle a flakont, miközben gyengéden végigsimítottak a hosszú, vékony ujjain.
Bill a könyökére támaszkodva nyitotta ki a testápolót, nyomott belőle a tenyerébe, és egy pillanatra összedörzsölte a kezeit, hogy kicsit felmelegítse. Tom közben a sarkain ült és egy mély lélegzetet vett, hogy lenyugtassa az idegeit. Még mindig nem volt benne biztos, hogy készen áll, de az előtte meredező vörös erekció ennek éppen az ellenkezőjét sugallta.
Tom felszisszent, amikor Bill hűvös, csúszós ujjai körülfogták a péniszét. A kezei remegése most már az egész testére kiterjedt, miközben azon töprengett, vajon miért nem jutott hamarabb eszükbe, hogy használjanak testápolót. Nem akarta, hogy Bill abbahagyja, de az ösztön, hogy összeolvadjon a testvérével, újra átvette az irányítást.
Egy pillanatnyi kínos, sürgető tapogatózás és helyezkedés után Tom a testvére lábai között térdelve találta magát. Mindkét fiú mellkasa szinkronban süllyedt és emelkedett, és a szemeik lecsukódtak, ahogy némán biztosították egymást arról, hogy ez az, amire szükségük van. Ez volt az, amire már tíz éve készültek, még akkor is, ha évekkel ezelőtt nem értették az egészet.
Az első néhány másodperc mindkettejük számára ijesztő volt. A testük szorosan összesimult, miközben Tom farkának csúcsa Bill bejáratához nyomódott. Mindketten visszatartották a lélegzetüket, ahogy Tom előre mozdult, de a frusztráció és félelem azonnal elárasztotta őket. Túl szűk volt. Érezték, hogy ez így nem fog menni. Tom félelme tovább táplálta Billét, és hirtelen mindkét iker megfeszült és remegni kezdett.
Bill zihálva felnézett a bátyjára, aki határozottan megrázta a fejét:
– Nem akarlak bántani – suttogta, bár a szavak teljesen feleslegesek voltak, a fiú a Tom tekintetéből is kiolvashatta volna. Az idősebb ikert teljesen széttépte a tudat, hogy amit mindketten annyira akarnak, megszegné a kapcsolatuk legfontosabb szabályát: azt, hogy nem bánthatja Billt.
– Tom, kérlek. Szükségem van erre – motyogta Bill. Könnycseppek jelentek meg a szeme sarkában, és nem értette, honnan jött ez az őrült szükség, vagy hogy miért vette át felette a hatalmat. Több volt tinédzser vágyakozásnál. Több volt, mint az iker kötelék. És több volt, mint amit két tizenöt éves meg tudna érteni.
Tom leereszkedett a testvérére, ahogy a karjaival Bill vállának két oldalán támaszkodott. Az orruk összeért, miközben a homlokukat összetámasztották, és úgy meredtek egymás szemébe. Bill felemelte a karjait és átölelte a bátyját, ahogy mindig is szokta, amikor hasonló pozícióban feküdtek, de ezúttal a lábait is felhúzta, hogy Tom dereka köré fonhassa. Az idősebb fiú felnyögött, amikor a farka vége megint Bill forró bejáratához nyomódott. Emlékezett rá, milyen volt, ahogy azok az izmok összeszorultak az ujjai körül, és újra akarta érezni.
A két karcsú test úgy illeszkedett egymáshoz, mintha egymásból faragták volna ki őket. Hiába egyikük sem volt tudatában annak, hogy mire gondol a másik, mégis mindkettejük fejében az a furcsa szárnycsapkodásra hasonlító érzés járt, amit már tíz éve is éreztek a gyomrukban. Akkor azért fonódtak össze, hogy megnyugtassák egymást, de most egyszerűen a kapcsolatra volt szükségük. Bill felemelte a fejét és finoman megcsókolta a bátyja ajkait. Tomnak erre a sürgetésre volt szüksége. Feleslegesek voltak a szavak, amikor Bill teste beszélt hozzá.
A szűk forróság lassan körbeölelte Tom péniszét, ahogy centiről centire lassan egyesült az ikertestvérével. Érezte Bill kapkodó lélegzetét az ajkán, hallotta, hogy a fiatalabb fiú halkan nyöszörgött, de a fájdalom jelzése ezúttal nem volt elég, hogy megijessze Tomot. A vállába kapaszkodó ujjak ragaszkodtak ahhoz, hogy ne húzódjon vissza, és amikor már nem tudta figyelmen kívül hagyni a nyöszörgést, az ajkaival hallgattatta el az öccsét, miközben egyre mélyebbre csúszott Billben.
Úgy érezték, egy örökkévalóságig tartott, mire végre teljesen egyesültek. Tom olyan mélyen volt Billben, amennyire csak lehetséges, miközben a fiatalabb iker izmai lüktettek és összeszorultak körülötte, ahogy próbálták megszokni a kitöltöttség érzését. Egy pillanatra teljesen mozdulatlanok maradtak. Csupán a mellkasuk emelkedett és süllyedt szinkronban, de aztán Bill nem bírta tovább. A testében tomboló vágy megkövetelte a teljes kielégülést.
– Még – suttogta Tom ajkaira.
Tom ugyanolyan gyötrelmesen lassan húzódott ki, mint amilyen lassan elmerült a fiúban. Bill száját egy kis nyögés hagyta el, miközben kihúzódott annyira, hogy csak a farka hegye maradt bent, majd a testvére ujjai azonnal a vállába markoltak, és ő megértette az üzenetet. Másodszor is belemélyedt a fiúba óvatosan, de az első behatolás kínzó lassúsága nélkül. Bill a bátyja ágyékához emelte a sajátját, hogy még mélyebben érezhesse.
– Még! – mondta Bill, és ezúttal inkább hangzott parancsnak, mint könyörgésnek.
A testüket vékony izzadtságréteg borította be, miközben egymás ellen mozogtak. A szemüket szorosan bezárták, hogy inkább az érintésekre koncentráljanak a látvány vagy a hangok helyett. A szoba teljesen csöndes volt, kivéve a ziháló lélegzetüket és a vad nyögéseiket, amint a félelmet elfelejtették, a fájdalmat pedig figyelmen kívül hagyták. A forróság egyre csak növekedett ott, ahol összeolvadtak, és teljesen átadták magukat az ösztönnek, ami a mozdulataikat irányította.
Bill minden behatolásnál felkiáltott. Igaz, már régen megtanulták, hogy csendben kell maradniuk, ha nem akarnak lebukni, de az új intimitásnak az intenzitása túl sok volt neki. Nem tudta visszafogni a kéj hangjait, amelyek kiszabadultak a torkából, amikor Tom erekciója újra és újra hozzáért ahhoz a ponthoz mélyen belül.
Tom végtagjai remegni kezdtek, ahogy mélyen elmerült Billben, és érezte a szűk forróságot ami körbevette, megragadta és egyre mélyebbre húzta. Az élmény annyira intenzív volt, amilyet eddig még sosem tapasztalt. Minden egyes lökés valamiféle pszichológiai elégedettséggel töltötte el. Bill az övé volt, teljesen az övé. Ez a meglátás teljesen a határra vezette, és valahol a tudata mélyén érzékelte, hogy az öccséről is gondoskodnia kellene, hogy vele tartson a gyönyör legmagasabb fokára, de amikor a fiú izmai összehúzódtak a farka körül, máris elvesztette a gondolatmenetet.
Bill nyögött és vakmerően mozdult bele a testvére lökéseibe. Az orgazmus, amire annyira szüksége volt szinte karnyújtásnyira volt, és tudta, hogy nem fog sokáig kitartani, ahogy a bátyja sem. Tom homlokán izzadtság gyöngyözött, és egy puha, morgáshoz hasonlító hang jött valahonnan a torka mélyéről. Annak tudatában, hogy a testvére túlságosan elveszett a saját gyönyörében, és képtelen volt másra, mint ösztönösen mozogni, Bill úgy döntött, majd ő gondoskodik magáról.
Tom alig vette észre, hogy az öccse keze lecsúszik a válláról. A testük közé furakodva Bill megkereste a saját péniszét, majd a vékony ujjai körbevették a fájdalmasan feszülő erekcióját, és Tom mozgásának frenetikus ritmusára kezdte magát kényeztetni. Csak néhány mozdulat kellett, mire a szája az eksztázis halk sikolyában tört ki, a teste összerándult a bátyja alatt, miközben megtalálta az gyönyör új magasságát.
– Basszus! – morogta Tom, és most az egyszer ő volt a hangosabb kettejük közül. Egy újabb mély lökés, és teljesen elveszett, amikor Bill belső izmai lüktetve szorították. Az érzés leírhatatlan volt, de ami átlendítette a határon, az a tiszta gyönyör volt az öccse arcán. Fojtottan felnyögött, ahogy az orgazmus eláraztatta az egész lényét.
Tom kontrollálhatatlanul lehanyatlott az öccsére, gyorsan kapkodta a levegőt és a feje búbjától a lábujjáig remegett. Nem tudta, hogy a szeme nyitva vagy zárva van-e; csak fehéret látott. Alatta Bill szintén ugyanolyan elánnál zihált, bár neki nehezebb volt levegőhöz jutni, mivel a bátyja súlya a mellkasára nehezedett.
– Tomi – nyögte Bill a még megmaradt levegőjével.
– Ne haragudj – motyogta Tom, miközben a remegő karjaira támaszkodott. Most már képes volt Bill arcára fókuszálni, amelyen láthatta az enyhe fájdalmat, amit a fiú érzett, ahogy az oldalára fordult. Tom azonnal a karjaiba húzta őt, mert tudta, hogy Billnek kényelemre és közelségre van szüksége.
Bill mozgása óvatos volt, ahogy megfordult, hogy a testvére ölelésébe bújjon. A teste minden mozdulatra fájt, de szüksége volt a bátyjára.
– Jól vagyok – felelte Tom néma kérdésére.
Anélkül, hogy elengedte volna Billt, Tom átnyúlt felette és lekapcsolta a lámpát, majd amikor sötétségbe borult a szoba, megkereste a takarót, és magukra húzta. A köztük lévő forróság eltűnt, és mivel izzadtság borította a testüket, azonnal vacogni kezdtek a légkondicionált szobában.
A szavak feleslegesek voltak. Még a szokásos „szeretlek” eszmecserére sem volt szükség ma éjjel elalvás előtt. Az összeolvadás kifejezett mindent, amire szükségük volt. Az ikrek közötti furcsa kötelék, vagy lehet, hogy csak a hormonok és az endorfin miatt most jobban érezték a tökéletes békét, mint valaha. Minden kétségük elszállt. Ennek így kellett történnie.
**
Alan a kis, napos konyhájában ült a lakásában. A kezében egy bögre kávét szorongatott, miközben átválogatta a postát. A Charles Engle névvel ellátott levelet hanyagul a kukába dobta, ahol a reklámleveleket tartotta, majd hamarosan még több végezte a szemétben, miközben a csekkeket külön kis kupacba rakta az asztalon, hogy majd később foglalkozzon vele. A levelek válogatásától sokszor lett rossz kedve, de a napilap egy kicsit mindig felvidította. A kora ellenére a képregények még mindig mosolyt csaltak az arcára.
Átlapozta az újságot és gondterhelt arckifejezése azonnal felvidult, amikor meglátta a cikket, ami mellett két nagyon ismerős fiú fekete-fehér fényképe volt, amint a Comet díjat tartják.
– Jó nektek, fiúk – mormolta magában. Biztos volt benne, hogy az a két tinédzser – akikkel napokon belül esedékes lesz egy találkozó -, boldogok és felszabadultak lesznek, ha találkoznak majd. Alan pedig nagyon örült a boldog, fiatal ügyfeleinek. Nap mint nap azt tették, amiről ő mindig azt képzelte, hogy lehetetlen.
– Alan? – szólalt meg egy hang a lépcső tetejéről.
– Az asztalod mellett van – felelte a férfi anélkül, hogy át kellett volna gondolnia. Az órájára pillantva rájött, hogy ma nincs idő képregényekre. Kevesebb, mint egy óra múlva fogadnia kell egy terápiás vendéget. – Mennem kell – kiáltott fel a lépcső aljától, miközben magához vette a kabátját és az aktatáskáját. – Este találkozunk.

Huh... hát nagyon remélem, sikerült valamit átadnom abból az érzésből, hogy milyen volt ezt az eredeti nyelven olvasni. :) Szerelmes vagyok ebbe a történetbe, nem kétséges, és elég nehéz egy ilyen rész után bármit is kérdezni, de... Nektek hogy tetszett? Ja, és várom a találgatásokat az utolsó bekezdésre vonatkozóan :D Egy kicsit most fürödjünk a boldogságban, mert lesznek még itt kemény menetek (sajna a rosszabb fajtából is) :D

7 megjegyzés:

  1. Szia!

    Huha! Ez a fejezet... :O
    Egyreszt csodalatos volt, masreszt... neeem, csodalatos volt es kesz :)
    Szerettem olvasni! :)
    A vege pedig :O Szeretem a dokit is ugyh remelem h nala is minden oke (lesz)! Csak nem titokban o is a tesojaval el?
    Nagyon varom a kovit! Es koszonom! <3

    Puszi, D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia D!
      Én is szerettem olvasni, de az biztos, hogy fordítani kínszenvedés volt :D De próbáltam a szeretetükben lubickolni.
      Igen, a dokiról talán majd később lesznek infók. Köszönöm, hogy írtál. Puszi :)

      Törlés
  2. Még csak azt sem tudom eldönteni, hogy hogy köszönjek!!! XDDD
    Egy ilyen rész után......ÁÁÁÁÁÁ
    Még jó, hogy itt nem gond, ha többen vagyunk szerelmesek egy azon "dologba", mert nehéz küzdelem lenne. ♥♥♥ (Bár én maradnék alul, mert te vagy a díler, ha nem hozod a cuccot....na mindegy. XDDD)

    Lényeg: SZERELMES VAGYOK ÉN IS MENTHETETLENÜL!!!! (Jó ezen a téren Qva vagyok, de ez a "történet", (bár nem érzem helytállónak a történet szót, mert ezt annyival többnek érzem)ez az AU, kalandvilágom ♥♥♥ toplistás ágyasaim közé tartozik!!!♥♥♥

    Itt NAGYON érződik, és szenzációsan félelmetesen jól átjön, hogy egy igazi ízig-vérig keményvonalas TH fan írja és fordítja Nekünk, szerencséseknek.♥♥♥ Az apró részletek millió darabkája ami helyén van......nincs rá szó ez mily jó! XDDD

    Mondhatnám azt is, hogy most olvashattunk Tom és a testápoló....történetét. XDDD Tudjuk Tom mennyire odafigyel bőre hidratáltságára......XDDDD DE!

    Ez egy hihetetlenül érzelmes és emócióban gazdag rész lett. Olyan szinten (és igen sikerült átadnod♥♥♥)...aprólékosan, rezdülésről, rezdülésre bemutatott egy olyan mélységű érzelmi köteléket.♥♥♥ Ha elvonatkoztatunk attól, hogy ez egy "beteg" viszony, meg az lenne a valóságban......XD.....akkor is!

    MINDEN TESTI KAPCSOLATNAK EZ LEHETNE AZ OKTATÓ, TRÉNINGANYAGA!!!♥♥♥ Mert itt is olvashattuk, a csúcsok csúcsa nem az orgazmus, hanem a lelki érzelmi áradat. ♥♥♥

    (Már nem egyszer leírtam erről a véleményem, de számomra nem kevésbé beteg full idegenekkel éjszakáról, éjszakára testi aktust létesíteni. Na de ebbe nem kezdek bele, inkább vissza a rész szépségére. :):):) )

    Igen nem kerülte el a figyelmemet az sem, hogy megtörtént!!!!XDDDD
    DE MÉG HOGY!!!XDDD
    Nem igazán tudom most megfogalmazni mit érzek, a legjobb szó.....katartikus állapotba kerültem!!!♥♥♥
    A fiúkkal együtt!

    Tom ujjai...hümmm...ezeket az apró nüanszokat IMÁDOM, pontosabban ezektől IMÁDOM még jobban....figyel arra is, hogy leírja a bőrkeményedéseket, azt, hogy az amúgy tehetséges ujjak most cserbenhagyják....ennél jobban mikkel szemléltethetné jobban a lelki állapotot? Mivel színezhetné jobban a képi világunkat??? Annyira élvezhetővé teszi, IGAZÁN élvezhetővé teszi az olvasást.

    (Személy szerint én imádom, akikről szól, meg így kerek és ettől plusz a történet, de azt nagyon sajnálom, hogy sokat ezen mivolta miatt nem veszik "kézbe", olvassák el. Mert TÉNYLEG annyira jól meg van írva! Bár ezt pont annak írom aki szintén ebbe a hihetetlen jól író csoportba tartozik.)

    Erről a részről menthetetlenül egy tökéletesen megkomponált szimfónia jut eszembe....látom magam előtt ahogy Ti írók, görnyedve a gyertya fényénél, régi pennával a kezetekben, tintapacákkal áztatott kottalapra körmöltök, és a fejetekben a betűk képsorokká alakulnak....egy poros, dohos padlásszobában....XDDDD Ajajjj nem tudom mi de valami megártott.......XDDD...nekem! XDDD

    Az utolsó bekezdés........
    Jajj ez a doki....aki nem tudja, oktatja.....de imádom! Mert azért érti a dolgát! Az emeleten meg tuti a tesója van, akinek lett valami....agyi történése XDD.....ezért nem emlékszik mindenre....de ő ott tartja bezárva!!! A külvilág meg azt hiszi meghalt..na jó nem, csak eltűnt. Vagy halottként is kapna levelet??? Azon sem lepődnék meg ha Ő nem Ő lenne, hanem az ikre, és valamiért kicserélődtek....na jó mondom Én, hogy megártott valami....XDDDDD

    Azért is jár egy NAGY piros pont a dokinak, hogy milyen jó taktikákat, módszereket adott a fiúknak.

    Nem tudom le kell-e írnom, van-e értelme, de bármily hihetetlen VÁROM A FOLYTATÁST!!!!♥♥♥♥

    SZERCSI VAN <3<3<3 és töretlen IMÁDAT!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. XDD Szia!
      Tom és a testápoló kapcsolatán azóta is nevetek... de hát lehet, ő így hidratál szex közben XD
      És igen, én is nagyon sajnálom, hogy sok embert visszataszít a téma... pedig ez a történet egy csodálatos alkotás, akárhonnan nézzük. Megjegyezném, én a laptop felett görnyedtem hosszú órákat, hogy átadjam nektek mindazt, amit az írónőnek már sikerült :D
      Már fent van a következő "adag" - ha már díler vagyok XD Sok puszi :)

      Törlés
  3. Ja ez lemaradt.....XDDDD

    Szia HDawn!

    XDDDD

    VálaszTörlés
  4. Csodálatos,fantasztikus,gyönyörű!!!!Nincsenek rá szavak,h mennyire imádtam!Igen szerelem ez a történet is!
    Nagyon nagyon tetszett,igaz ezze a pár szoval nem lehez kifejezni,h mennyire!
    Imádom,annyira gyönyörű,meghitt,szerelmes pillanatok!
    Érezni,h mennyire szeretik egymást,egy test,egy lélek,összeolvadás❤
    Az együttlétük gyönyörűen volt megírva!❤ csak ismételni tudom magam,h memnyire fantasztikusra sikeredett ez a rész is!
    Nagyon köszönöm!😘😘😘😘❤❤❤❤
    Nagyon hálás vagyok,h idöt és energiát fektetsz bele,h lefordítsd nekünk és igy mi is részesei lehetünk ennek a csodálatos történetnek!😘😘😘😘❤❤❤❤❤
    Imádom a dokit,h ilyen jo tanácsokkal látta el a fiukat és ezáltal tudják kezelni a dolgokat,rendesen kommunikálnak,nincs félreértés,csak harmónia!❤
    Nem várom a 😭 részeket,de ez van,Nagyon bizom benne,ha lesznek is buktatok mindent megoldanak majd és jo lesz a vlgén minden!😊
    A doki is együtt él,boldogan szerelemben az Ikrével?😊🤔❤
    Mondanom se kell,h mennyire várom a folytatást!😘😘😘😘❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia drága!
      Én is nehezen tudom kifejezni szavakkal, hogy mennyire örülök, hogy tetszik :) A dokit továbbra is nagyon csípjük, de plusz infókat nem árulhatok el... még :D Köszönöm a kommentet. Puszi!

      Törlés