2018. december 24., hétfő

The unforgiving - 28. Miért nem vagy vele?

Boldog, békés karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak! :) 

H.

Egy padon ültem, és a dzsekimet fázósan összehúztam magamon. A kapucnim teljesen eltakart a kíváncsi szemek elől, a sötétben könnyen azt hihették, hogy egy koldus vagyok. Hatalmas fák nyúltak mellettem a csillagos ég felé, amelyek a télre lecsupaszodott ágaikkal is elég sűrűek voltak ahhoz, hogy csak haloványan, gyenge csíkokban engedjék át az utcai lámpa fényét. Szüntelenül reszkettem, és kénytelen voltam beismerni: erről nem csak a hideg tehet. Az agyam egy őrült játékot játszott velem. Voltak pillanatok – vagy percek, a fene se tudja, már rég elveszítettem az időérzékem –, amikor visszarepültem a régi házunkba. Anya kuglófot sütött, és Patty meg én izgatottan szaladgáltunk a konyhába, arra várva, hogy a finomság végre kihűljön egy kicsit, és beleharaphassunk anélkül, hogy megégetnénk a nyelvünket. Pislogtam, és újra a parkban voltam, a padon kuporogva. Egy kutyáját sétáltató férfi gyanúsan oldalra sandítva nézett le rám, és amikor megmoccantam, gyorsabb iramra váltott. Hát persze! A város azon részén voltam, ahol az emberek nem szoktak hozzá a koldusok látványához. Ez az a hely, ahol Louis felnőtt, ahol bulizott, ahol szerelmes lett… Ahol minden ember méregdrága kocsival jár, és amint szeretne valamit, azonnal megkaphatja, feltéve ha a bolt nyitvatartási idejében jut eszébe a kívánsága. Még mindig emlékeztem rá, tízévesen mennyire szerettem volna egy biciklit. Reggelente, iskolába menet megálltam a kedvenc boltom kirakata előtt, és a sötétkék bringát csodáltam. Elképzeltem, ahogy felülök rá, úgy tekerek, ahogy csak bírok, és a szél a hajamba kap. Ez egy olyan kívánság volt, ami a jómódúaknak csak egy apróság, nekem viszont a szabadság megízlelését jelentette volna. Olyan régen voltam már szabad, hogy azt is elfelejtettem, milyen érzés…

2018. december 2., vasárnap

Insomnia - 5. Medúza varázsa

Sziasztok! Nem akarok magyarázkodni, de ami biztos: a folytatásra nem kell majd ennyit várni ;) Hagyjatok nekem egy kommentet, ha olvastátok, kérlek. Köszönöm :)

Tom teljesen értetlenül állt a jelenet előtt. Még egy órája sem tartózkodott a partvidékiek területén, máris összezavarodott, és nem tudta, mit gondoljon a történtekről. Az előtte álló fiú egy szűk nadrágot és egy szürke pulcsit viselt, aminek a kapucnija hátracsúszott a fejéről, amikor futott, így most a sötét, vállig érő sörényét a szél folyton az arcába fújta. Ha nem lenne elég a furcsa haj, a szemét fekete festékkel húzta ki. Tom látott már ilyet a faluban is néhány lányon, de biztos volt benne, hogy ők kevésbé voltak gyakorlottak a sminkelésben, mint az a fiú, aki összeszorított ajkakkal várta a választ. De volt nagyobb gondja is annál, hogy megpróbálja megfejteni a különös teremtményt. A két gépfegyver még mindig a fejére szegeződött, de legalább az ölében tartott kis állat végre abbahagyta az ujjai rágcsálását, és helyette nyalogatni kezdte. Csak nem fogják lepuffantani még azelőtt, hogy bejutott volna a városba? Nem lehet ekkora lúzer. Semmiképpen nem szeretett volna csalódást okozni Robertnek, úgyhogy megadóan lehajtotta a fejét és várt, hogy a helyzet megoldja saját magát.

2018. november 5., hétfő

The unforgiving - 27. Ez nem ilyen egyszerű

Sziasztok :) Itt a TU folytatása, jó olvasást kívánok hozzá! Kíváncsian várom, mit gondoltok ;)

Szörnyű, hasogató fejfájásra ébredtem, abból a fajtából, amitől kedvem lett volna a falba verni a fejem, csak hogy addig is egy kicsit máshogy fájjon. Ez egy olyan nap volt, amit szívesen átaludtam volna, de már ott elrontottam, hogy megpróbáltam kinyitni a szemem. Nyöszörögve tapogattam ki Harry helyét, és szomorúan vettem tudomásul, hogy bár a párnája még meleg, őt sehol sem találom. Lassú, kimért mozdulattal gördültem a hátamra, és a karomat kénytelen voltam a szemeim elé emelni, mert a sötétítő vékony résén bekúszó fénysugár elég volt ahhoz, hogy úgy érezzem, mintha apró tűkkel szurkálnák az egyébként is lüktető agyamat. Megfogadtam magamban, hogy soha többé nem iszom… Valószínűleg pár nap múlva már nem emlékszem az ígéretemre, de abban a pillanatban, az ágyon összekuporodva és fájdalmas hangokat kiadva, mintha haldokolnék, még a sör szagának a gondolata is elég volt, hogy megerősítse bennem: az alkohol az ördögtől való.

2018. október 28., vasárnap

Insomnia - 4. Az Új kezdet

Sziasztok! Kellemes vasárnap estét és jó olvasást kívánok! :)

2059. 01. 07.
„Szeptember harmadika, az Új kezdet ünnepe. Egy olyan összefogásról emlékeztünk meg az év ezen napján, amely minden széppel és jóval kecsegtetett a Partvidék számára, de közben sárba tiporta a kívülállók utolsó reményeit is. Anyám egyszer azt mondta, ha összecsapnak feletted a hullámok, ne félj bármilyen eszközhöz folyamodni annak érdekében, hogy újra a víz fölé kerülhess, és lélegezhess. Nem baj, ha majd vér tapad a kezedhez, ha a harcban elesettekből kell majd kupacot építened, hogy a tetejére mászva a hullámok fölé kerekedj. Ez csak járulékos veszteség. Ha nem teszel meg mindent a túlélésed érdekében, akkor megérdemled, hogy férgek lakmározzanak a testedből. 

2018. október 17., szerda

The unforgiving - 26. Nem számít, hogy nappal vagy éjszaka

Sziasztok! Itt a várva-várt rész :) Nem mondok semmit, inkább csöndben visszahúzódom, és várom a véleményeteket :)

H.

Már régen hajat mostam, és a tusfürdő habja is eltűnt a lefolyóban, mégsem akartam kimászni a zuhany alól. Nekidőltem a falnak, és hagytam, hogy a víz tovább áztasson, míg teljesen ráncosak lettek az ujjaim. Talán gyávának tűnik, de arra vártam, hogy Louis elaludjon. Nem azért, mert menekültem a szex elől; ó nem, napról napra egyre jobban kívántam, és meg akartam neki adni azt, amire már olyan régóta vágyik. Azért zárkóztam be a fürdőbe, mert felbosszantott, és biztos voltam benne, hogy ha kimegyek hozzá, és beszélgetni kezdünk, nem fogom tudni magamban tartani a csalódottságom. A másik tényező, hogy részeg volt. Túl jól ismertem az alkohol hatását, azt, hogy mennyire drasztikusan képes megváltoztatni egy ember személyiségét, tehát valószínűleg a dühöm jelentős része a múltam számlájára írható. Nem tudom, melyik volt a rosszabb, de mindenképpen meg akartam várni a másnapot, hogy beszélni tudjunk. Muszáj lett volna többet kommunikálnunk.

2018. október 7., vasárnap

Insomnia - 3. Háború vagy béke?

Sziasztok! Meghoztam a folytatást. Jó olvasást, és kíváncsian várom, mit szóltok majd a végéhez ;) (a szöveg még javítatlan, elnézést az esetleges hibákért/elírásokért)

– Üdvözöllek a világvége leendő urai között! – mondta Kole, miközben elvette a kezét a kés markolatáról, és megpaskolta a fiú vállát. – Jól döntöttél.
Tom is mindennél jobban szerette volna ezt hinni, és amikor ráébredt, hogy előbb-utóbb, valamilyen módon úgyis ez a sors várt volna rá, már ellazulva, teljes nyugalommal követte a férfit. Örült, hogy útközben nem botlottak ismerősökbe, és így elkerülhette a magyarázkodást. Miközben egyre távolabb értek a lakott területtől, Tom magára húzta a tiszta pólóját, és növekvő gyanakvással nézett körbe. Kezdett attól tartani, hogy Kole mégis ki akarja végezni, csak elég óvatos volt, hogy ne a falu közepén tegye, ahol bárki megláthatta volna őket. A haja benedvesítette a ruháját a hátán, és fázósan ölelte körbe magát a karjaival. Nagyon remélte, hogy hamar hazaérhet, de ez a séta hosszabbra nyúlt, mint sejtette. Már a menekülési útvonalakat kereste, amikor az erdő szélén végre megálltak egy régi, elhagyatott pajta előtt. Időközben a nap már teljesen lement, és a hatalmas, rozoga épület ijesztőnek hatott a félhomályban, de a rések között halovány fénynyalábok szűrődtek ki. Valaki várta őket.

2018. szeptember 30., vasárnap

Insomnia - 2. Válaszút

Sziasztok! A mai részben kicsit ismerkedünk a szereplőkkel, a helyszínnel, és néhány fontos infóra és fény derül. Úgy tűnik, kezdenek beindulni az események ;) Van már tippetek, merre tart majd a sztori?

2054. 08. 30.

Nem bánta, hogy aznap az állatokhoz osztották be. Szart lapátolni, teheneket fejni talán nem a legidillikusabb meló volt, de ilyenkor legalább egyedül lehetett a gondolataival. Már egy hét telt el, mióta Tom kitalálta, mit kell tennie, de a dolgok megvalósítása több tervezést és munkát igényelt, mint először sejtette. Tudta, hogy a körülötte élők készülnek valamire, hiszen a kocsmában és az összes utcasarkon suttogó emberek bújtak össze, cseréltek értékes tárgyakat, és minden szervezkedés egy dolog körül forgott: a partvidékiek elpusztításán. Erre hamar rájött, elég volt néhány beszélgetést kihallgatnia. Mekkora szerencse, hogy úgy rejtőzködött és lopott, mint egy profi.

2018. szeptember 27., csütörtök

The unforgiving - 25. Most is feszült vagy?

Sziasztok! Meghoztam a folytatást, és reménykedve várom a kommenteket :) Jó olvasást!

L.

Egy pohár martini társaságában figyeltem Harryt, ahogy Rebeccával beszélgetett. Először nem akartam őt magára hagyni egy pillanatra sem, mert éreztem az elutasító testtartásából és kisugárzásából, hogy meg volt illetődve. Évek óta nem beszélgetett lánnyal, de Rebecca mégis rövid idő alatt megtalálta a megfelelő utat hozzá, és tíz perc elteltével Harry is egyre hosszabb válaszokat adott, fél óra múlva pedig úgy társalogtak, mintha régóta ismernék egymást. Úgy tűnt, hogy biztonságban érzi magát az unokatestvéremmel, ezért úgy döntöttem, kimegyek Stevennel cigizni az erkélyre. Kellett egy kis távolság kettőnk között, mert képtelen voltam levenni róla a szemem. Harry csodásan nézett ki, és ahogy egyre felszabadultabban beszélt, és őszintén mosolygott, én egyre frusztráltabb lettem a szexuális vágy miatt. A poharamat a konyhapultra tettem, kivettem két üveg sört a hűtőből, és miután megbizonyosodtam arról, hogy a cigisdoboz a zsebemben van, kiléptem az erkélyre. A város esti fényei kissé elmosódtak a szitáló esőnek köszönhetően, és a bőr alá kúszó hűvösség azonnal felébresztett.

2018. szeptember 23., vasárnap

Insomnia - 1. A világ vége után

Sziasztok! Meghoztam nektek az új sztori első részét. Bemelegítésként ismerkedjünk a szereplőkkel, merüljünk el kicsit ebben a világban, és finoman, de azért csapjunk bele a lecsóba :D Majd írjátok meg, mit gondoltok a részről, remélem, a mellékszereplőket is megkedvelitek majd :) Jó olvasást!

2054. 08. 21.

A késő nyári nap sugarai narancssárgás fénnyel világították meg a házak melletti rétet. Már alkonyodott, de a két alaknak, akik rendíthetetlenül edzettek, csak akkor nyílt alkalma gyakorolni, amikor elvégezték a rájuk szabott napi teendőket.
– Karina? Komolyan? – kérdezte a férfi felhúzott szemöldökkel, miközben újra felvette a támadó pozíciót, és várta, hogy a tinédzser fiú is feltápászkodjon a földről.
– Most mi olyan furcsa? Szép mellei vannak – felelte a fiú vigyorogva, ahogy talpra állt. Az ajkán a seb újra szétnyílt, de nem igazán foglalkozott vele. A bordái amúgy is jobban fájtak.
– Elég hozzá néhány csinos vonás, hogy teljesen elveszítsd a fejed, és inkább a farkaddal gondolkodj? – kérdezte a férfi számonkérően. – Ha így folytatod, újra bajba kerülsz majd.
– Ne beszélj úgy velem, mintha mindent jobban tudnál. Nem vagy az apám! – mondta a fiú dühösen, és rátámadt a férfire. Persze most sem gondolkozott, így nem telt bele fél perc, máris arccal a földön találta magát.

2018. szeptember 16., vasárnap

Insomnia - Prológus

Sziasztok! Végre eljött ez a nap is. Már hónapok óta arra várok, hogy megoszthassam veletek ezt a történetet, és most meghoztam a prológust. Nagyon izgulok, alig várom, hogy kiderüljön, mit gondoltok róla :) Jó olvasást!
A történettel kapcsolatos figyelmeztetések: lesznek 18+ részek, homoszexuális szál, vérfertőzés, előfordul majd benne erőszak, durva nyelvezet. Ennek tudatában kezdjetek bele.


2059. 01. 05.
Átutazók vagyunk. Csupán egy homokszem a sivatagban, egy vízcsepp az óceánban, de van valami, ami közös bennünk: megszületünk, majd semmivé leszünk. Ez a rideg valóság, és csak rajtunk múlik, mennyire tudjuk kiszínezni a perceinket, óráinkat, napjainkat, éveinket. Nem tudhatjuk, mennyi idővel gazdálkodhatunk. Nem tudhatjuk, melyik tervünket húzza keresztül a sors. Emberek lépnek be és ki az életünkből, miközben sokszor a sötétben tapogatózunk azzal kapcsolatban, hogy kire érdemes áldozni a drága időnkből. Néha örök barátságok törnek meg, lángoló szerelmek válnak hamuvá, amiket hömpölyögve kap fel a szél, és hord szerteszét a végtelenbe. 

2018. szeptember 11., kedd

Megfigyelve - 27. Modellezés

Sziasztok! Meghoztam a fordítás befejező részét. Remélem, ti is legalább annyira szerettétek, mint amennyire én szerettem nektek fordítani :) Köszönöm a segítséget Szabinának és Briginek! :)
Most, hogy befejeződött egy újabb Bill/Tom sztori, azt hiszem, itt az ideje, hogy hozzak nektek egy sajátot velük. Vasárnap nagyon messze utazunk... valahová, a világ végére, és belevágunk az Insomniába ;) Akik követik a Facebook csoportom, már látták a borítót, de mindenképpen szerettem volna ide is kirakni.




27. Modeling
Modellezés: Mások utánzásán vagy megfigyelésén alapuló tanulási folyamat.

17 évesen

– Csinálnunk kellene valamit – mondta Charlie, és elindult a konyhából, hogy a zokogás forrásához menjen.
Alan megragadta az ikertestvére ingujját és visszahúzta.
– Nem, nem kell semmit tennünk – mondta határozottan.
– Akkor neked kéne valamit csinálnod. Alan, már eltelt egy óra – mondta Charlie szinte könyörögve.
Alan szoros ölelésbe húzta a testvérét és megrázta a fejét:
– Tovább fog tartani egy óránál. Hagyd őket. Jól haladnak.
A nappaliból hallatszó hangos csattanás másra utalt.
– Ne érj hozzám! – kiáltotta az egyik fiú, és a hangja már rekedt volt az ordítástól.
– Alan, ez nem haladás. Hogy hagyhatod, hogy ezt tegyék egymással?

2018. szeptember 9., vasárnap

The unforgiving - 24. Meg kell találnunk

Sziasztok :) Egy kis nyugis rész... vagy a vihar előtti csönd? :D 

H.

Úgy éreztem, egy kicsit kezd minden helyrebillenni az életemben. A rémálmaim egyre ritkábban jöttek elő, a hangulatom sokkal jobb volt, és a kapcsolatom Lou-val is csigatempóban, de fejlődött. Persze, reggelente furcsa volt úgy felkelni, hogy nem volt meghatározva, mettől meddig reggelizhetek, mikor zuhanyozhatok vagy mehetek ki a levegőre. Ahhoz is hozzá kellett szoknom, hogy amikor Louis-val csókolóztam az ágyban, ne pillantgassak idegesen az ajtó felé, attól félve, hogy valaki meglát minket, és onnantól mindennek vége. Talán a felszín alatt még ott lapult a félelmem, az, hogy úgy éreztem, egy senki vagyok, vagy hogy kilátástalannak gondoltam a jövőm, de Louis tett róla, hogy mindig lefoglaljon valamivel, és nem volt időm ilyen borús dolgokon morfondírozni. Az első héten végig otthon maradt velem, de amikor szombat délelőtt közölte, hogy este szeretné, ha elmennénk valahová, és előtte be kéne vásárolnunk, szinte felragyogott, amikor beültünk a kocsiba, és elindultunk a bevásárlóközpont felé.

2018. szeptember 4., kedd

Megfigyelve - 26. Viszontáttétel

Sziasztok! Ezután már csak egyetlen befejező rész vár ránk. Ha elolvassátok (és ilyen sokáig velem meg a fiúkkal tartottatok), kérlek mindenképpen hagyjatok egy kommentet :) Köszönöm!


26. Counter Transference
Viszontáttétel: A terapeuta érzelmeinek átirányítása az ügyfél felé, vagy általánosságban a terapeuta érzelmi összefonódása az ügyféllel.

17 évesen

A csengetés és a ajtó kitárulása közötti idő egy örökkévalóságnak tűnt a lépcsőn várakozó számára. Amikor végre kinyílt, egy gesztenyehajú fiatalember állt az ajtóban, és zavartan nézett a kissé sötétebb hajú testvérére.
– Jézus Krisztus, Al. Mi a fene történt veled? – kérdezte Charlie elképedve, ahogy a bátyját nézte, aki alig állt a lábán. Alan szemei véreresek voltak, az arca kipirult, és bűzlött az alkoholtól. Talán nem kellett volna, hogy szokatlan legyen egy huszonnégy évest ilyen állapotban látni, de Alan sosem ivott.
– Elhagyott engem – mondta Alan nehézkesen, miközben az ajtókeretbe kapaszkodott, hogy lábon tudjon maradni.
Charlie a testvére mellé lépett, és az egyik karjával átölelte, hogy be tudja vezetni.
– Gyerünk, menjünk be – mormolta.

2018. szeptember 1., szombat

Megfigyelve - 25. Áthelyezés

Sziasztok! Köszönöm a TU legutóbbi részéhez érkezett kommenteket, nagyon örültem nekik :) Kérlek, most is osszátok meg velem a véleményeteket. Ja, és még egy fontos: Boldog szülinapot az ikreknek! :)


25. Transference
Áthelyezés: Főleg gyermekkori elfojtott élményekkel összefüggő érzelmek reprodukciója, és egy másik személy helyettesítése az elnyomott impulzusok eredeti tárgyával.

17 évesen

– Én… öhm… – Tom elnémult, miközben az ajtóban lévő emberre meredt. A férfi furcsán ismerős volt, de nem az a személy, akit keresett. A gesztenyebarna haj szinte azonos, csak egy kicsit hosszabb, és ősz hajszálai sem voltak. A vékony keretes szemüveg is hiányzott, de volt néhány különbség még itt-ott; valamivel kisebb orr, teltebb ajkak, sötétebb szemek… Különbségek, amelyek elegek voltak ahhoz, hogy teljesen összezavarják Tomot.
– Alant keresed – mondta a férfi kedves mosollyal.
– Igen – felelte Tom. Az egész szürreális volt. Alan hasonmására bámult, és nem tudta rendezni a gondolatait. Az ember azt hinné, hogy valaki, akinek van ikertestvére, könnyen megérti az összefüggést, de Alan a tíz évig tartó terápiájuk során sosem említette ezt az apróságot.

2018. augusztus 30., csütörtök

The unforgiving - 23. Te... állandóan te

Sziasztok! Elkészültem egy új TU résszel, és már hozom is nektek. Köszönöm a kommenteket, amiket vagy itt, vagy a csoportban hagytok nekem, esetleg mindkét helyen :) Amikor ide írtok, az mindig maradandóbb, könnyebben vissza tudom keresni, a facebookon pedig tudunk kicsit beszélgetni az adott részről :) Szóval, visszatérve a történethez... egy kicsit hosszabb rész, jó olvasást hozzá! ;)

L.

Az ujjaim pillekönnyű érintéssel futottak végig az arcán, mert nem akartam megkockáztatni, hogy felébredjen, viszont képtelen voltam ellenállni annak, hogy érezzem a bőrét. Az állán már megjelentek az apró borosták, de ezt leszámítva olyan puha volt a bőre, hogy szívem szerint egész nap simogattam volna. Bárcsak hagyná… bár ne nézne rám olyan ijedt tekintettel, minden alkalommal, amikor közeledni próbálok hozzá. A tekintetem lesiklott a begipszelt karjára, és megcsóváltam a fejem. Nem mesélt arról, mit csinált vele Jason, amióta kiengedtek, én pedig túl korainak éreztem még, hogy rákérdezzek. Legalább a kék foltok eltűntek már a karjáról. Az ujjaim tovább kalandoztak a mellkasára, miközben a gondolataimba mélyedve cirógattam tovább. Ez volt a harmadik reggel, hogy Harry velem volt. Velem aludt, és velem ébredt. Két napot már együtt töltöttünk, de úgy éreztem, mintha csak fizikailag lenne ott. Nem áltattam magam, már az első nap után tudtam, hogy nem lesz egyszerű, és hogy baj van. Nappal olyan volt, mintha teljesen máshol járna, valami egészen sötét és ijesztő helyen, ahonnan nehéz a kijutás, éjjel pedig a rémálmai üldözték. Előző este kénytelen voltam adni neki egy altatót, mert már a második reggel kelt fel

2018. augusztus 26., vasárnap

Megfigyelve - 24. Megfelelés

Sziasztok! Nagyon közeledünk a vége felé, de ígérhetem, az utolsó mondatokig izgalmas lesz ;)



24. Conformity
Megfelelés: Az attitűd, hit, gondolatok vagy viselkedés megváltoztatása annak érdekében, hogy jobban összhangba kerüljön valaki mással.

17 évesen

– Itt jobbra, azt hiszem. Ennek a blokknak kell lennie – mondta Tom az utasülésről. Az alsó ajkát csak addig engedte ki a fogai közül, amíg beszélt. Egész úton a száját rágcsálta, ami már vörös és dagadt volt a kíméletlen bánásmódtól.
Csak egy unalmas kis ház volt. Unalmas cserszínű, mint a többi földtónusú ház, amelyek körbevették. Az udvar szépen ápolt, két sorban narancsvirágok szegélyezték az ajtóhoz vezető rövid utat. Tom reménykedett valami nyilvánvaló jelben, hogy jó helyen jár… hogy nem fog odamenni a bejárathoz és bolondot csinálni magából.
– Biztos vagy benne? – kérdezte a sofőr, miközben lehúzódott az út szélére.
– Biztos vagyok benne – mondta Tom több meggyőződéssel, mint ahogy valójában érezte. Nem volt más választása, ha beszélni szeretne vele. Nem válaszolt a telefonhívásaira, és Tom most már kétségbeesett volt.

2018. augusztus 23., csütörtök

Megfigyelve - 23. Meggyőzés

Sziasztok! Ha vártátok, jó hírem van: elkészült, és hamarosan olvashatjátok a folytatást is :) 


23. Persuasion
Meggyőzés: Szándékos kísérlet egy másik személy gondolatainak, érzéseinek vagy viselkedésének befolyásolására.

17 évesen

A fehér végűre festett körmök átfutottak a ragyogó, fekete bőrön. A kanapé szép volt; olyan áramvonalas, modern bútor, amit egyszer majd ő is szeretne a lakásában, de a helyiség ettől függetlenül végtelenül sivárnak és hidegnek hatott. A sarokban lévő beteges kis növényen kívül minden fekete, fehér és ezüst színű volt. Bill nagyon szerette ezeket a színeket, de itt túlságosan steril hatást váltottak ki. A négy falból három hófehéret semmi sem díszített, a negyedik pedig tele volt díjakkal és bizonyítványokkal aggatva, hogy szembetűnően hirdessék a szoba tulajdonosának nagyszerűségét.

2018. augusztus 19., vasárnap

Megfigyelve - 22. Szenvedés

Sziasztok! Hoztam nektek gyorsan az új részt, mert tudom, hogy izgultok a folytatás miatt, és ez érthető is az előző rész vége miatt. Jó olvasást kívánok! (és a kommentet se felejtsétek el) :)



22. Suffering
Szenvedés: Az egyén olyan alapvető érzelmi megtapasztalása, amely kellemetlenséggel jár, amihez félelem társul, vagy akár sérüléssel is fenyegethet.

17 évesen

David megdörzsölte az orrnyergét és a doboz aszpirinért nyúlt, amit a bőröndjében tartott. A feje egész éjjel lüktetett, különösen amióta a kiadóval tárgyalt telefonon és próbálta őket meggyőzni, hogy minden a legnagyobb rendben. Pedig a dolgok nem voltak rendben. Cseppet sem.
A koncert abszolút kudarc volt. Georg és Gustav a megszokott módon teljesített, de az ikrek mintha ott sem lettek volna. Még egy kívülálló is észrevette volna, hogy valami gond van. David rettegett attól, hogy következő nap milyen cikkeket fog találni az újságban, de tudta, hogy ő már kevés hozzá, hogy kijavítsa a problémát. Az ikrek alig néztek egymásra egész idő alatt, és akadtak olyan pillanatok, amikor meg volt róla győződve, hogy Bill mindjárt sírva fakad a színpad közepén. Az egész egy rémálomnak tűnt a média szempontjából, és mint általában, David magára volt hagyva, hogy rendbe hozza a dolgokat.

2018. augusztus 18., szombat

The unforgiving - 22. Engedd, hogy törődhessek veled

Sziasztok! Nézzétek csak, mit hoztam nektek :) Ha vártátok már, és elolvastátok, hagyjatok itt nekem egy kommentet, kérlek. Lehetséges, hogy holnap este is hozok valamit, mondjuk új részt a fordításból ;)

H.

Stan azt mondta az utolsó délutánon, amit vele töltöttem a poros könyvek között, hogy kiszabadulni olyan lesz, mint újjászületni. Hideg, ijesztő, hangos és kellemetlen. Nem is sejthette, mennyire igaza van. Amikor a börtön előtt, a kerítésen kívül álltam, és az őr bezárta mögöttem a rozsdás kaput, úgy éreztem, hogy valami szörnyű helyre kerültem. A nap még sosem sütött ennyire élesen a szemembe, az utca forgataga még sosem zavarta ennyire a füleimet, mint amikor ott toporogtam a járdán, a vállamon egy rongyzsákkal, ami az összes tulajdonomat rejtette magában. Amikor hátranéztem, már csak a börtönőr hátát és távolodó alakját láttam. Az agyam egy ici-pici része azt akarta, hogy rohanjak a kapuhoz, és könyörögjek azért, hogy beengedjen. Ez furcsán hangzik, ugye? Pedig abban a pillanatban, amikor kiléptem a börtönből, úgy éreztem, hogy a védelemből kikerültem az ijesztő valóságba. Egyedül Louis alakja volt az, ami valamiféle biztonságot jelentett, mert amikor megláttam a kocsija oldalához támaszkodva, a lábaim maguktól vittek felé. Hálás voltam neki, amikor elkezdett felém sétálni, majd nem törődve azzal, hogy az arra sétáló emberek mit gondolnak, hamarosan futásra váltott. Szükségem volt az ölelő karjaira, az illatára és a teste melegére ahhoz, nehogy visszaforduljak a szürke épület felé, mint egy halálra rémült vad.

2018. augusztus 11., szombat

Megfigyelve - 21. Megalázás

Sziasztok :) Régen volt már rész a fordításból, de most kicsit rákapcsolunk, ugyanis az új sztorimat (ami majd a TU-val fog együtt futni a blogon) majd csak ezután szeretném elkezdeni. Megint egy érdekes, és fontos részt hoztam nektek... mit szóltok a dolgok alakulásához?



21. Humiliation
Megalázás:
Extrém módú lealacsonyítás.

17 évesen

Alan leült az íróasztalához, miközben egy nagy sóhaj kíséretében az ujjaival végigszántott a haján. Nem olyan régen még gesztenyeszínűek voltak a fürtjei, azonban az idő nyomott hagyott rajta, és napról napra egyre több ezüstös hajszál jelent meg a középkorú férfin. Elég húzós napja volt, és még csak a felén volt túl, de most két ügyfél között szerencsére lehetősége nyílt egy órás szünetet tartani.
– Halló?
– Szia – felelte Alan egy kis mosollyal, ahogy kezében a csésze kávéval hátradőlt a székben, a telefont a füléhez tartva.
– Reméltem, hogy hívni fogsz.
– Hiányoztál.
– Hétfőn már otthon leszek.
– Az még mindig nagyon messze van. Milyen Párizs?
– Gyönyörű. Bárcsak lenne időm városnézésre, de minden a munkáról szól.
– Egy nap visszamegyünk oda. Csak mi.
– Szavadon foglak. Hogy megy a munka?
– Kemény, mint általában. Ma reggel kaptam egy újabb öngyilkossági kísérletet.
– Azért, mert mindenki tudja, hogy olyan jól le tudsz ásni a lelkük mélyére, mint senki más. Te vagy a legjobb abban, amit csinálsz, Alan. Ezt ne felejtsd el.

2018. augusztus 9., csütörtök

My Indigo 8.

Sziasztok! Huh, de régen volt már bejegyzés. A bocsánatotokat kérem miatta, és terveim szerint innentől sűrűbben jönnek majd a részek. Viszont a My indigotól most búcsúzunk. Utolsó rész, és mivel sok minden történik benne, nem csak egy egyszerű lezárás, ezért elhagytam az epilógus megnevezést. Első saját sztorim az ikrekkel... imádtam írni :) De nemsokára készülök nektek valami újdonsággal, úgyhogy ne búcsúzzatok el örökre tőlük ;) Ha itt vagytok még (a nagy kihagyás után is) kérlek, hagyjatok valami nyomot komment formájában (holnap válaszolok az eddigiekre). És hétvégén talán újra találkozunk :)

8. To rain down the heavy storm that's in our chest

A lány kilépett az iskolából, és gyorsan a fejére húzta a kapucniját. Odakint csöpörgött az eső, de most mégis felszabadultan sétált a járdán, és örült, hogy nem jöttek érte kocsival. Pár perce ért véget a délutáni művészeti szakkör, és a benti izzasztó meleghez képest most a hűvös, őszi szél játszott a hajgumiból kiszabadult szőke fürtjeivel. A telefonja újra rezgett a zsebében, ezért kicsit lassított a tempón, majd kivette, és elolvasta a rövid üzenetet.
„Tudom, hogy éppen a dackorszakodat éled, de esik az eső. Biztos ne menjünk érted?”. Csak megforgatta a szemeit, és leírt egy néhány szavas választ:
„Felesleges. Mindjárt otthon vagyok.” A küldés után éppen lezárta a mobilját, amikor egy újabb üzenetet kapott, ezúttal valaki mástól.
„Szia. Lily szerint imádod a szuperhősös filmeket, és holnap este lesz egy a moziban. Van kedved eljönni velem megnézni?” A lány megtorpant egy tölgyfa alatt, és fülig érő szájjal, kipirulva válaszolt az üzenetre.

2018. július 6., péntek

Megfigyelve - 20. Szublimáció

Sziasztok! Hoztam nektek valamit ma is :) Jó olvasást, és remélem, egy kicsit több komment érkezik majd, mint a TU legutóbbi részéhez :S


20. Sublimation
Szublimáció: A pszichés energia átirányítása a negatív kiáramlásoktól pozitív irányba.

16 évesen (hat hónappal a vihar után)

Az ikrek a kanapé két végén ültek. Még csak egymásra sem akartak nézni, nem hogy hozzáérni a másikhoz.
– Hülyeség – motyogta a fiatalabb fiú.
– Miért lenne hülyeség? – kérdezte Alan, miközben a tollát a kezében tartotta, készen a jegyzetelésre.
– Ez nem fog javítani a helyzeten. Utál engem.
– Nem utállak. Csak azt kívánom, bár ne lennél az ikertestvérem – felelte az idősebb, és a homlokába húzta a kapucniját, hogy ne kelljen látnia a megbántottságot a testvére arcán.
Alan néhány pillanatig szünetet tartott, miközben felmérte a fiúkat, és azon töprengett, vajon mennyi esély van arra, hogy rendbe hozza a már amúgy is haldokló kapcsolatot. Alan néha úgy érezte, hogy teljesen elveszti a reményt, mert nagyon nem úgy tűnt, hogy közel tud hozzájuk férkőzni.

2018. július 3., kedd

The unforgiving - 21. Dolgok, amiket el akarsz felejteni

Sziasztok! Hoztam nektek egy izgi részt mára. Kérlek, cserébe lepjetek meg néhány kommenttel :)

L.

Arra ébredtem, hogy Harry haja a nyakamat csiklandozza. Nem tudom, hogy sikerült az éjjel észrevétlenül kiütnöm magam, de ahogy a fejem leért a párnára, és Harry forró teste az enyémhez nyomódott, már csak néhány lapos pillantás kellett ahhoz, hogy elaludjak. Nem voltak zavaró, őrült rémálmaim, és ahogy a kezem zsibbadtan kihúztam a fejem alól, már biztos voltam benne, még csak meg sem moccantam egész idő alatt. Nagyon szükségem volt már az alvásra, de egy kicsit bántam, hogy nem tudtam több érdemleges időt eltölteni Harryvel. Persze, most, hogy a reluxákon át bevilágító kora reggeli fények megvilágították az arcát, már tökéletesen láthattam a jeleit, hogy ő sem aludt rendesen napok óta. A szemei alatt sötét karikák éles ellentétben álltak az amúgy hófehér bőrével, és az arca még annál is nyúzottabbnak tűnt, mint mikor kijöttem a börtönből. A lelki szemeim előtt máris megjelent a kép, ahogy majd egy puccos szálloda medencéjének partján fogunk napozni, nevetni, és titkos pillantásokat váltani a napszemüvegünk kerete felett, ha végre sikerül őt kihoznom. Bármit megtettem volna, hogy testileg és lelkileg is teljesen rendbe hozzam. Úgy igazán belegondolva rá kellett jönnöm, hogy mennyire különleges ő nekem. És ha még mélyebbre ástam, már tudom, hogy ez a tény egy kicsit ijesztő számomra.

2018. június 22., péntek

My Indigo 7.

Sziasztok! Úgy terveztem, hogy ez lesz az utolsó rész, de aztán rájöttem, hogy írnom kell még egy rövidebb epilógust, hogy teljes legyen az egész :) Szeretem ezt a részt... remélem, nektek is tetszik majd. 

7. Even when the heart won't let me show, you don't have to say to let me know

Tom arra eszmélt fel, hogy úgy mosolyog, mint egy idióta. Éppen az árvaház felé tartott, a nap hétágra sütött annak ellenére, hogy ősz volt, és valamiért madarat lehetett volna fogatni vele. Na jó, ha egy kicsit gondolkozott, rájött, hogy ennek köze lehet a reggelhez. És ha már a reggelhez, akkor Billhez is, akivel minden nap együtt kelt már több, mint két hete. Azonban az öccse azon a reggelen valamilyen csoda folytán hamarabb ébredt, és mire Tom is kinyitotta a szemét, nem látott mást, csak  a fiú összegömbölyödött testének körvonalait a takaró alatt, aki éppen elhelyezkedett a lábai között. Egy pillanattal később Tom kénytelen volt újra becsukni a szemeit, pedig éberebb volt, mint valaha. Ahogy visszagondolt, rájött, hogy az esküvő óta amikor csak tehették – például ha Bill nem dolgozott, és Tomnak sem kellett fárasztó tanácskozásokon részt vennie –, alig másztak ki az ágyból, de ez így volt tökéletes. Mosolyogva emlékezett rá, hogy Simone a második napon félrehívta, amikor lesurrant a konyhába csokiért – Billt édességevés után mindig rá lehetett venni egy újabb menetre –, és közölte vele, hogy ha megengedi, ő is igényt tartana a kisebbik fia társaságára, amikor éppen nem annyira elfoglaltak egymással – ha létezik egyáltalán ilyen. Tom fülig pirult és egy „anyaaaa” után a hűtő felé fordul, hogy kivegye a trüffeles csokit, ami után Bill csókjai édesebbek, az érintései követelőzőbbek és a hangjai még telhetetlenebbek lettek.

2018. június 9., szombat

Megfigyelve - 19. Alapvető hozzárendelési hiba

Sziasztok! Hoztam nektek egy újabb részt, míg írom a My indigo és a TU folytatását. :) Szeretitek még? A legutolsóhoz elég kevés komment érkezett.


19. Fundamental Attribution Error
Alapvető hozzárendelési hiba: A hajlam arra, hogy túlbecsüljük a másik személy cselekvéseinek belső motivációit.

16 évesen

Saki volt az, aki megtalálta a remegő, átfagyott, elázott ikreket, akik még akkor is a kínjukban elmerülve ültek a fa alatt. Nem tudta, pontosan mi történt, de azt igen, hogy sokkal komolyabb dologról van szó, mint eddig bármikor. A testőrök feladata volt, hogy meglássanak olyan dolgokat, amelyeket mások nem vesznek észre; hogy figyeljenek az apró jelekre, amik arra utalnak, hogy baj van.
Tudta, hogy a fiúk akkor indultak el a lejtőn, mikor Jost arra kényszerítette őket, hogy ne látogassák többet a terapeutájukat, és a komoly gondok akkor kezdődtek, amikor Tom magával vitte a szobájába azt a különösen ragaszkodó és agresszív lányt. Ezen kívül csak találgathatott. Amit már most biztosan tudott, hogy a dolgok nem folytatódhatnak így tovább.

2018. június 4., hétfő

Megfigyelve - 18. Tanult tehetetlenség

Sziasztok! Köszönöm a TU legutóbbi részéhez érkezett kommenteket :) Ha ezt is olvassátok, hagyjatok itt nekem néhány mondatot, kérlek. :)


18. Learned helplessness
Tanult tehetetlenség: Olyan állapot, ahol a folyamatosan negatív következményekkel járó időszak miatt az egyén úgy érzi, nincs befolyása a történtekre.

16 évesen

Az ikrek összerezzentek, amikor a bulvárlapok egy hangos csattanással landoltak a turnébusz asztalán. Szemben ültek egymással, de teljesen ignorálták a másikat, azonban David kitörésére egyformán reagáltak. Lehajtották a fejüket és megpróbálták figyelmen kívül hagyni a kiabálást. Georg és Gustav is ott ült velük, és mogorván néztek a férfira, miközben az tovább folytatta.
– Nem tudom, mi folyik itt, de rendbe kell hoznotok! – ismételte David. Mindent állandóan megismételt, amikor dühös volt, és abban a pillanatban szinte felrobbant.

2018. június 1., péntek

The unforgiving - 20. Aki miatt érdemes élnem

Sziasztok! Ésss itt a folytatás, amit már vártatok szerintem ;) De hogy biztos lehessek benne, kérlek, hagyjatok egy kommentet a rész alatt. Köszönöm, és nagyon szép hétvégét (terveim szerint vasárnap még jövök egy fordítással ;))

H.

Talán a fájdalomcsillapítóknak, talán a kényelmes matracnak köszönhettem, hogy olyan jól aludtam, ahogy már napok óta nem sikerült. A karom és a fejem lüktetett, de még ez sem akadályozott meg abban, hogy pár perc alatt álomtalan alvásba merüljek. Viszont amikor az éjszaka közepén kinyitottam a szemeimet, egy pillanatra nem tudtam hová tenni, amit látok. Meg voltam róla győződve, hogy az agyam szórakozik velem, mert talán jobban beütöttem a fejem, mint ahogy a doki állította. Elgondolkodva beharaptam az ajkam, és néhány pillanatig csak néztem Louis gondterhelt arcát.

2018. május 23., szerda

Megfigyelve - 17. Derealizáció

Sziasztok! Nem tudom, hogy illik-e egy ilyen részre azt mondani, hogy imádtam... mert minden történés ellenére nagyon szerettem fordítani. Kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is :)


17. Derealization
Derealizáció: A külső világ észlelésében vagy tapasztalásában bekövetkezett változás úgy, hogy az furcsának vagy irreálisnak tűnik.

16 évesen

– Nem akarom – suttogta az egyik iker a sötét szállodai szobában.
– Muszáj – felelte a másik.
– Bill, nem fog menni. Nem tudom megtenni.
– Muszáj. Szükségünk van rá, hogy megtedd.
A szobában sötét volt, csak a vastag sötétítőfüggönyök közötti réseken beszűrődő városi fények világították be. A koncert véget ért, és visszatértek az ideiglenes menedékükbe, hogy az ünneplés előtt kicsit felfrissüljenek. Normális esetben az adrenalin, ami a show után maradt egészen hajnalig kitartana, és nem halványulna el addig. Ma este az örömüket beárnyékolta a tudat, hogy még egy másik előadás is vár rájuk, ha akarják, ha nem.

2018. május 19., szombat

The unforgiving - 19. Minden követ meg fogok mozgatni

Sziasztok! TU már régen volt, úgyhogy ma hoztam nektek egy kis folytatást :) Kérlek, ne felejtsetek el kommentelni, ha végig olvastátok. További jó hétvégét :)

L.

Még életemben nem voltam egyszerre ennyire feszült, tettre kész és határozott. Legszívesebben törtem-zúztam volna, és miközben a kávémat kavargattam, el is döntöttem, hogy este lemegyek a kondiba. De úgy tűnt, nem csak én vagyok ideges. Zachary a szalvétát igazgatta a lattéja mellett, és olyan pontosan hajtogatta össze, mintha az élete múlna rajta. Nem könnyítettem meg a dolgát, amikor hosszú, kínos másodpercekig fel sem emeltem a tekintetem a kávézó bézsszínű terítőjéről.
– Örülök, hogy jól vagy, és…

2018. május 15., kedd

Megfigyelve - 16. Feltétel nélküli pozitív nézőpont

Sziasztok! Hoztam nektek egy új részt a fordításból. Jó hosszú, és emellett izgi is :) Nagyon örülnék, ha feldobnátok a napomat néhány kommenttel.


16. Unconditional positive regard
Feltétel nélküli pozitív nézőpont: Az ítélkezést mellőző empátia és a másik személy tisztelete.

15 évesen

– Azt hiszem, elfeledkeztem valamiről – mondta Bill, miközben az utolsó dolgokat is a bőröndbe pakolta. Csak egy éjszakát maradtak a hotelben a díjátadó után, de folyamatosan úgy érezte, mintha elfelejtett volna valamit, miközben reggel összepakoltak.
– Mindig ezt mondod – felelte Tom a szemét forgatva. Ő már egy órája végzett a pakolással, és most egy dobozos kólát iszogatott, miközben a testvérét figyelte.
Bill letérdelt a földre és benézett az ágy alá. Nem tudta, mit felejtett el, de mindenképpen meg akarta találni.

2018. május 9., szerda

My Indigo 6.

Sziasztok! Szerintem már vártátok ezt a részt, és én igyekeztem kihozni belőle a maximumot. Szerettem írni, és bízom benne, hogy tetszeni fog nektek. Ha elolvastátok, kérlek, írjatok nekem egy pár szavas kommentet, nagyon kíváncsi vagyok :)

6. My love will not unravel, it's unconditional

Tom elhúzta az a szélben lágyan lengedező függönyt, kilépett a teraszra és vett egy mély levegőt. Az orrát megtöltötte a kertben virágzó jázminok és a pázsit friss illata, miközben a madarak vidám csicsergésének hangja és a nap melege az arcán lassan elérte, hogy sikerüljön ellazulnia. Napok, hetek, hónapok óta nyomasztotta az aggodalom és a tehetetlen frusztráltság amiatt, hogy a testvére nem jött haza. Rettegett attól, hogy Billt valami baj éri, hogy valamiért haragszik rá, és azért nem hajlandó visszatérni az otthonába. Ezen kívül még ezer más dolog felvillant az agyában, amit az aggódó elméje szőtt a lehető legszörnyűbb forgatókönyveket idézve. Azóta már tisztán átlátta az okokat, így képtelen volt haragudni. Thomas, az édesapjuk visszatartotta Billt, amikor a védencének szüksége lett volna rá, és most, hogy Tom is megtapasztalta, milyen az, amikor Helen veszélyben van, egyszerűen csak csodálni tudta az öccsét amiatt, hogy nem őrült bele Nicholas elvesztésébe. Az egyetlen ember, aki tehet arról, hogy a fiú hónapokig nem jött haza, az az apjuk, senki más.

2018. április 28., szombat

Megfigyelve - 15. Homeosztázis

Sziasztok! Be kell valljam féltem ettől a résztől. Amilyen jó volt olvasni, legalább olyan nehéz fordítani :D De itt van, és jó szórakozást kívánok hozzá. (Az eredeti írónő által csatolt képet illesztettem be én is a szövegbe... tudjátok, a móka kedvéért ;))



15. Homeostasis
Homeosztázis: A test és az elme természetes hajlama az egyensúlyi állapotra.

15 évesen

– Ez nagyszerű volt! – sóhajtotta Bill, miközben lezuhant a hotel ágyára egy boldog mosollyal, ami az egész este folyamán az arcán volt, kivéve amikor a kamerák előtt pózolt. Még csak néhány hónapja került a rivaldafénybe, de ösztönösen tudta, hogyan kell bánni a kamerákkal, mintha egész életében ezt csinálta volna.
– Elképesztő voltál – vigyorgott Tom, és a testvére mellé ugrott az ágyra. Bill felé mászott, és játékosan azonnal a fiú nadrágján lévő dupla cipzárhoz nyúlt. – Meg kell ünnepelnünk – mondta egy kis ördögi vigyorral, hiszen a kamerák majdnem annyi figyelmet fordítottak felé is, mint az öccse felé.

2018. április 24., kedd

The unforgiving - 18. Mennyi időnk van még?

Sziasztok :) Végre visszatértem és dolgozom mindhárom, a blogon futó történeten. Reményeim szerint a héten jövök még nektek valamivel. Addig is jó olvasást kívánok ehhez :)

Our farewell - A búcsúnk
Az emlékek öröksége
a kezemben
Hallom, ahogy a nevemet mondod
Szinte látom a mosolyod
Még érzem az ölelésed melegét
De most már csak csönd van
Arról, akit szerettem
Ez a mi búcsúnk?
Sosem gondoltam,
hogy ilyen hamar eljön ez a nap
Nem volt időnk elköszönni
Hogy lehet, hogy a Föld tovább mozog?
Annyira elveszve érzem magam, ha nem vagy mellettem


H.

Már régen elmúlt éjfél, de nem tudtam elaludni. A szemhéjam belső fele helyett a falon futó repedéseket bámultam és próbáltam valamire asszociálni a kesze-kusza alakzatokból. Egy fa, melynek a gyökerei legalább olyan mélyre futottak, mint amilyen magas volt. Egy kutya, aminek a negyedik lába hiányzott. Egy elnyújtott, torz emberfej, ami egyre homályosabb lett. A francba!

2018. április 8., vasárnap

My Indigo 5.

Sziasztok! Tudom, régen volt már rész, de most sikerült újra visszarázódnom az angyalaink világába ;) Jó olvasást kívánok a részhez, és kíváncsian várom a véleményeket :) 

5. There's one thing you should know

– Nem is tudtam, hogy tudsz vezetni – jegyezte meg Tom. A fejét az ülés támlájához támasztotta, és a szemeit szorosan lehunyta. A bevillanó képkockák minden erejét elszívták, a végtagjai megállíthatatlanul remegtek, a tenyerén lévő sebhely pedig lüktetett, és szinte sóvárgott azért, hogy a hozzá tartozó fénylény feltöltse energiával.
– Megtanultam ezt-azt idelent – motyogta Bill, és egy pillanatra a bátyjára nézett. Tom még a félig lehunyt szemhéjai alól is látta a fiú gondterhelt tekintetét. – Ha szerencsénk van, nem állít meg egy rendőr rutinellenőrzésre, ugyanis ittam néhány koktélt.
– Ne aggódj, minden rendben lesz – ígérte halkan, és közben Bill kézfejére simította a tenyerét, ami éppen a váltón pihent.

2018. április 1., vasárnap

Megfigyelve - 14. Felnőtté válás

Sziasztok! Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok nektek! :) A nyuszi meghozta a következő részt, amihez jó olvasást kívánok. A jövőhétre pedig TU-val és My indigo-val is készülök ;)


14. Maturation 
Felnőtté válás: A genetika által meghatározott természetes öregedési folyamatoknak köszönhető változások.

14 évesen

Egy kis, műanyag pengetőt fogtak az ujjak, amelyeken a bőr a fiatal kor ellenére máris megkeményedett. A pengető találkozott a húrokkal, és létrehoztak egy dallamot, amit elénekelt szavak kísértek. A hálószoba akusztikája szörnyű volt, de fontosnak tartották a gyakorlást akkor is, ha távol voltak a stúdiótól. A felvételek hamarosan elkezdődnek, és addig is a zenekarnak még sokat kell fejlődnie. A szerződés aláírást követő önbizalmuk hamar megcsappant, amikor szembesültek a valósággal, hogy bár elég jók voltak a kiadónak, még nagy út áll előttük.
– Ez nem hangzik jól. Valami nem stimmel – szólt közbe Andreas a földről, ahol közönségként és kritikusként is közreműködött a próbán. Egyedül az alkotói folyamatok közben és a próbákon volt lehetősége találkozni az ikrekkel az iskolán kívül. Úgy tűnt, mindig nagyon elfoglaltak voltak, és amikor a stúdióhoz tartozó kis lakásba költöztek, egyáltalán nem láthatta őket.

2018. március 23., péntek

The unforgiving - 17. Hozzád tartozom

Sziasztok! Tudom, hogy már nagyon hiányoltátok, remélem, tetszeni fog nektek :) Kíváncsi vagyok a véleményetekre, nagyon várom a hozzászólásokat. Jó olvasást :)

Dangerous - Veszélyes
Semmi sem számít
Olyan, mintha a Föld fölött lebegnék
Fejest ugrok a levegő karjaiba
Fénysugarak villognak körülöttem
Olyan, mintha az idő lelassulna
És az egész világ eltűnik
Az emlékeket az elmémben őrzöm
Nem hagyom hátra őket

L.

Letöröltem a tükörről a párát, és még mindig piros orral és fáradtan pislogó szemekkel néztem bele. A lázam legalább lement, és aznap este már lezuhanyozhattam, de a lábaim még mindig remegtek a kimerültség miatt. A mosdó felé hajolva kicsit összeborzoltam a hajam, hogy ne lelapulva száradjon meg, majd az odakészített eldobható borotva felé nyúltam. Abban a pillanatban érkeztek meg a dolgozók a munkanapról. Harry is besétált a közös vizesblokkba, és már nem foglalkoztam azzal, hogy a lábaim alig bírnak megtartani. A tekintetünk lopva találkozott a tükörben, és képtelen voltam

2018. március 18., vasárnap

Megfigyelve - 13. Dezorientáció

Sziasztok! Holnap visszatérek a dolgos hétköznapokhoz, és pár napon belül hozom a saját írásaimat is :) Addig is, itt van nektek egy előre elkészült fordítás, amihez jó szórakozást kívánok. Ismét egy izgalmas rész, számtalan kérdéssel, sok történéssel és még több érzelemmel.



13. Disorientation
Dezorientáció: Nem ismerjük fel, hogy kik vagyunk (személy), mit csinálunk (helyzet), nem észleljük az időt és a dátumot (idő), vagy hogy hol vagyunk (hely).

13 évesen

– Menj innen! – kiáltotta Bill a szobájából, ahová bezárkózott. A kopogást nem fogadta szívesen, még akkor sem, ha az ajtót ütő kéz Tomhoz tartozott.
– Bill, ugyan már! Nyisd ki az ajtót! Csak beszélgessünk – kérte Tom. Újra rácsapott az ajtóra, ezúttal inkább azért, hogy levezesse a frusztrációt, mintsem, hogy felhívja magára az öccse figyelmét.
– Nem akarok veled beszélni, Tom. Csak menj el! – válaszolta Bill. A szavai dühösek voltak, de a hangja fájdalomtól csengett.
Tom hallotta, ahogy a testvére próbálja visszatartani a könnyeit. A bűntudat újra elöntötte, és ráütött az ajtóra, mert kétségbeesetten szerette volna látni az öccsét.
A kiabálást fojtott zokogás követte az ajtón túlról:
– M-menj innen, Tom. Ez a te h-hibád – nyögte ki sírva Bill, miközben levetette magát az ágyra és bebújt a takaró alá. Még mindig érezte az ágyneműn Tom illatát, és hiába volt rá mérges, ez megnyugtatta.

2018. március 13., kedd

Megfigyelve - 12. Féltékenység

Sziasztok! A héten szünetelnek a saját írásaim, de mivel a fordításból előre dolgoztam, ezért hoztam nektek ma egyet, és lesz vasárnap is rész :) Jó olvasást!


12. Jealousy
Féltékenység: Védekező reakció egy értékes kapcsolattal szemben észlelt fenyegetésre.

12 évesen

– Bill, hagyd békén! – morogta Tom, miközben az öccse már megint a rasztáit rángatta. Nem olyan régen készültek el, és még nem csomósodtak össze rendesen. Ha Bill sokáig húzgálja, teljesen elronthatja. – El fogod baszni őket! – kiáltotta, amikor a testvére újra belemarkolt a hajába.
– Az jó. Nem szeretem így a hajad – jelentette ki Bill körülbelül századszorra, miközben hátradőlt a kanapén, és megint egy rövid tincset rángatott.
Tom elkapta Bill kezét és ránézett a fiúra:
– Mi a bajod? Ez az én hajam. Azt csinálok vele, amit akarok.
Bill távolabb húzódott a kanapén, és csak duzzogott. Egy hónapon keresztül próbálta lebeszélni a bátyját a rasztákról, de Tom nem hallgatott rá.
– Már nem ugyanúgy nézünk ki – suttogta, végre bevallva az igazi okot, ami az állandó hajhúzogatás mögött állt.
Tom a testvére felé fordult, és meg volt róla győződve, hogy ez a leghülyébb dolog, amit az öccse mondott.

2018. március 4., vasárnap

Megfigyelve - 11. Kognitív disszonancia

Sziasztok :) Hoztam nektek valamit. Jó olvasást kívánok ;)


11. Cognitive Dissonance:
Kognitív disszonancia: Ellenmondások megvalósulása a saját magatartásban és viselkedésben.

11 évesen

Kognitív disszonancia; így hívták a szakmabeliek azt az érzést, amit Doktor Engle megtapasztalt. Az érzést az az ellentmondás okozta, hogy különbözött, amit igaznak vélt, és amit elfogultság nélkül igaznak hitt. Röviden, a doktor elméje önmagával harcolt. Minden egyes foglalkozás, amit az elmúlt hat hónapban az ikrekkel folytatott, megnövelték a eltérést az ösztönszerű terápia és a tanulmányai között.
Ennél még rosszabb volt a doktor félelme, miszerint beleesett abba a hibába, hogy hagyta, hogy a vele megtörtént eset beleszóljon a végső döntésébe. Annak ellenére, hogy úgy tűnt, fél éve eltért az etikai kódextől, valójában már évek óta ezt tette a Kaulitz ikrekkel kapcsolatban. Az első szabály, amit egyetemi hallgatóként megtanult: soha ne vállalj el olyan esetet, ami valamilyen oknál kifolyólag személyesen érint.

2018. március 1., csütörtök

The unforgiving - 16. A szerelem örök


Sziasztok! Nagyon jó olvasást kívánok ehhez a részhez :) Lassan haladunk előre a történetben, és vannak dolgok, amiket már nem nagyon tudok halogatni, de remélem, szeretni fogjátok :)

Bittersweet - Keserédes
Ha azt mondom neked,
meg fogsz hallgatni?
Maradni fogsz?
Örökké itt leszel?
Sosem mész el?
Sosem gondoltam, hogy ez változhat
Tarts erősen,
Kérlek, ne mondd megint,
hogy menned kell.
Végig csak rád fogok gondolni
Egészen addig, míg újra találkozunk
Várni fogok rád.

H.

Nyugtalanul ücsörögtem a kis cellámban, pedig mindent megpróbáltam, hogy eltereljem a figyelmem. Az ebédből sem tudtam eleget enni, minden falat nehezen csúszott le, úgyhogy hamar feladtam. Inkább olvastam, a Lou-val közösen eltöltött éjszakák mámoros pillanatait idéztem vissza, és még az is megfordult a fejemben, hogy elmegyek edzeni, de elvetettem a lehetőséget, mert mindenképpen ott akartam lenni, amikor visszajön. Ezért lerogytam az ágyra, az egyik térdemet felhúztam az állam alá, a másik talpammal pedig a földön doboltam. Mi tart ilyen sokáig? Egyszerűen csak meg kell beszélniük, hogy mikor engedik ki, nem? Akármennyire is kétségbeejtő volt, miszerint az életem hamarosan szabadul, míg én maradok, azt kívántam, hogy minél hamarabb engedjék el. A két hónap alatt már annyi sérelem érte, eljött az ideje, hogy végre szabadon szárnyalhasson.

2018. február 23., péntek

Megfigyelve - 10. Önelemzés

Sziasztok! Jubileumi 10. rész :) Hihetetlen, hogy máris itt járunk. Izgalmas rész lesz, úgyhogy kalandra fel ;)


10. Introspection
Önelemzés: A saját tudat vizsgálatának folyamata.

10 évesen

– Jobban éreznéd magad, ha valamivel le tudnád foglalni a kezed, míg beszélgetünk? Van néhány filctollam és színes ceruzám, ha szeretnéd – zavarta meg a csendet Doktor Engle ismerős hangja.
Annak ellenére, hogy már az előtte ülő fiú testbeszédéből is sokat ki tudott olvasni, eljött az ideje, hogy végre beszéljenek.
Tom megrázta a fejét miközben a hosszú, kócos, szőke haja az arcába hullott. A tízéves fiú a kanapé szélén ült, a lábai megállás nélkül mozogtak, és az alsó ajkát beszívta, hogy idegesen rágcsálhassa. A tenyerét néha a combjához dörzsölte, és a farmerjába törölte a nedvességet. Több, mint két év telt el azóta, hogy az ikrek közül az egyik szorongást mutatott, és a doktor ennek még nem fedezte fel a forrását. Most Tommal találkozott először, de a fiú nem szólt többet néhány elenyésző szónál az elmúlt negyedórában. Doktor Engle-t az egész jelenet nagyon emlékeztette a két évvel ezelőtt történtekre.

2018. február 21., szerda

My Indigo 4.

Sziasztok! Hú, hát elég sokat filóztam ezen a részen, hogy a lehető legjobb legyen :) Remélem, szeretni fogjátok. Lesz benne cukiság, és egy kis izgalom is ;) 

4. You don't have to love me

Tom biztos volt benne, hogy rettentően alulöltözött lesz a fekete farmerben és a sötétkék pólóban – amelyet most legalább még eltakart a kabátja -, de Bill azt mondta, ne foglalkozzon vele. Azt is jól tudta, hogy Bill tündökölni fog, de amikor megérkezett az épület elé, és a testvére kilépett az üvegajtón, a látvány minden gondolatát felülmúlta. Egy darabig észre sem vette az öccsével érkező fiatal lányt, mert képtelen volt levenni a tekintetét arról a vékony, magas fiúról, aki nélkül eddig sem tudta elképzelni az életét, és most mintha csak óráról órára egyre inkább ragaszkodna hozzá. Végül is a lelke másik fele, aki máris elrabolta a szívét is. Nem tudta, mikor történhetett. Talán már akkor, amikor megszülettek, és először bújtak össze a kiságyban, de az biztos, hogy a sorsuk akkor íródott, amikor megfogantak. Bill észrevette őt a lépcsősor alján ácsorogva, és rávillantotta a legszebb mosolyát, miközben a szemei összehúzódtak, és kilátszódtak a hófehér fogai. A sötét haja lágyan terült szét a vállán, mint egy fekete fátyol, és Tom elképesztően szeretett volna beletúrni, miközben megízleli azokat a fényes, dús ajkakat. Bill egy fekete, szűk farmert viselt, amelyet itt-ott aranyszínű, véletlenszerű csíkok díszítettek, felül pedig egy sötétszürke dzsekit.

2018. február 18., vasárnap

Megfigyelve - 9. A környezetből érkező irányítás

Sziasztok! Nagyon jó olvasást kívánok a részhez, és a fejezet alján megint hagytam nektek néhány kérdést :) 



9. External Locus of Control
A környezetből érkező irányítás: Az a meggyőződés, hogy az egyén környezetének nagyobb hatása van a saját életkörülményeire, mint magának a személyének.

10 évesen

Tom kikelt az ágyából és azonnal Bill szobája felé futott. Az ajtót nyitva találta, de a szoba üres volt, és Bill ágya be volt vetve. Tom ösztönei azt diktálták, hogy fusson le a lépcsőn, és ott végre megtalálja a testvérét, de akkor egy hang megszólalt a fejében, hogy muszáj „normálisan” viselkednie. Nem tehet semmi olyat, amit a szülei furcsának találhatnak. Hirtelen megtorpant, beleharapott az ajkába és inkább visszament a szobájába, hogy felvegye az első kezébe akadó ruhát. A póló még csak félig volt rajta, amikor lement a lépcsőn és belépett a konyhába.
Bill az asztalnál ült, és egy tál müzlit bámult. Az energikus személyisége ellenére a fiatalabb testvér nem volt egy reggeli pacsirta, ráadásul ez a reggel egyáltalán nem volt kellemes. Bill teli szájjal felnézett, amikor a testvére belépett. Tom olyan arcot vágott, mintha kigyulladt volna a ház.

2018. február 13., kedd

Megfigyelve - 8. Központosítás

Sziasztok! Kellemes olvasást kívánok ehhez a részhez :) Ha elolvastátok, a rész végén feltettem néhány kérdést :) 


8. Centration
Központosítás: Egy fiatal gyermek hajlamos arra, hogy csak a saját céljára összpontosítson, miközben nem érti meg, hogy a kívülállók esetleg másképp látják a dolgokat.

10 évesen

– Hé! Várjatok! – kiáltotta a szőke kisfiú, miközben a barátai után futott. Andreas ismét magára maradt, miközben az ikrek elvesztek a saját világukban. Meleg, nyári nap volt, tökéletes arra, hogy a három energikus tízéves elmeneküljön otthonról és felfedezzenek. Egyikük sem emlékezett, miért kezdtek el futni, de Bill volt elől, Tom pedig szorosan a nyomában maradt.
Andreas a kezeit a térdére támasztva előre hajolt, és próbált némi levegőhöz jutni. Arra készült, hogy feladja a fogócskát, de akkor meghallotta Bill sikoltozását. Gyorsan kiegyenesedett és körbenézett a mezőn, ahol a fű majdnem derékig ért. A másik két fiú eltűnt azalatt a néhány másodperc alatt, míg másfelé nézett.

2018. február 11., vasárnap

My indigo 3.

Sziasztok! Sokan kérdeztetek róla, hát itt van :) Meghoztam a My indigo folytatását, és be kell valljam, hiányoztak a kis angyalkáim :) Mit szóltok hozzá? 

3. Even when I raise your shipwreck from the sand

Tom minél hamarabb menekülni akart a szobából. Az egyetlen gondot az jelentette, hogy nem tudta levenni a tekintetét a testvéréről. Túl szép és magával ragadó volt az egész jelenet ahhoz, hogy csak úgy kisétáljon, majd azt tettesse, semmi sem történt. Figyelte, ahogy Bill szárnyának hófehér részén megtörtek a sötétítőn beáramló fények, ahogy a haja szétterült a párnán és a tarkóján, ahogy az érzéki mozdulatoktól hullámzott az egész teste… Tudta, hogy mennie kellene, de egyszerűen túl nagy volt a kísértés, hogy még tovább és tovább nézze őt. Bill még ilyenkor is annyira ártatlannak és törékenynek tűnt, Tom pedig védelmezni akarta. Újra és mindig, a szabályokkal nem törődve, bármit feláldozva, hogy a testvére mellette legyen és lássa a mosolyát. Beletelt egy kis időbe, míg rájött, hogy a jelenlegi helyzet szerint most éppen tőle kéne megvédeni az öccsét. Nem volt könnyű, de végül piruló arccal, remegő kézzel erőt vett magán és csöndben kihátrált a szobából.

2018. február 8., csütörtök

Megfigyelve - 7. Illúzió

Sziasztok :) Ismét egy hosszú rész, jó olvasást hozzá! Pár nap és érkezik a My indigo folytatása is ;)


7. Illusion
Illúzió: A realitás téves értelmezése.

9 évesen

– Már megint hozzámért! – ordította Bill.
– Nem is! – kiáltotta vissza Tom.
– Dehogynem! – felelte Bill, és kinyújtotta a nyelvét a testvérére.
– Nem igaz! – mondta Tom a saját védelmére, amivel egyidejűleg megrúgta Bill lábát. Na, most tényleg hozzáért.
– Anya! Tom megrúgott!
– Az istenre esküszöm, ez az utolsó alkalom, hogy elvittelek titeket vásárolni magammal. Mostantól nélkületek veszem meg a ruháitokat, és majd azt kell hordanotok, amit választok. Tudnátok viselkedni, amíg hazaérünk? – csattant fel Simone a kilenc éves ikrekre, akik a kocsi hátsó ülésén vitatkoztak. A veszekedés feldühítette, de ugyanakkor nagy megkönnyebbülést is jelentett számára. Bármilyen frusztráló volt, Simone tudta, hogy ez a normális. És ez egy olyan dolog volt, amiért keményen megdolgoztak.

2018. február 4., vasárnap

Megfigyelve - 6. A szeparációs szorongás

Sziasztok! És itt a beígért második a hétvégére :) Legyen csodaszép hetetek, pár nap és újra találkozunk. 


Separation Anxiety
Szeparációs szorongás:
Normális félelem és aggodalom, melyet egy gyermek érezhet, ha kiszakítják a környezetéből, és elválasztják a barátaitól, családjától.

8 évesen

Doktor Engle fáradtan sóhajtott, amikor a fiatal páciense távolabb húzódott. A kisfiú összegömbölyödött és a kanapé széléhez simult, pont úgy, ahogy előzőleg az öccse is tette. A rendszerint magabiztos pszichiáter idegesen futtatta végig az ujjait a haján. A mély gesztenye színű hajat az életkor és a stressz már itt-ott szürke szálakkal tűzdelte teli, és ilyen eseteknél csak nőtt a számuk. Nem volt semmilyen rettenetes probléma a Kaulitz ikrekkel. Ami miatt aggódott a doktor, az az, hogy az általa elkövetett hibák csak még fájdalmasabbá tehetik a páciensei életét.
Látnia kellett volna, hogy ez be fog következni, és felkészíteni az anyát, mielőtt ő maga fedezi fel.
Az utolsó tíz perc azzal telt, hogy újra megpróbálta beszédre bírni Tomot, de úgy tűnt, hogy nem fog menni. Bár Simone szándékai tiszták voltak, és Doktor Engle csak követte az eljárásokat, és szabályokat, melyeket kénytelen volt betartani, az ikrek kapcsolatára irányuló beavatkozás nyilvánvalóan több kárt okozott, mint hasznot.

2018. február 2., péntek

Megfigyelve - 5. Ösztön

Sziasztok! Hoztam nektek egy elég hosszú és érdekes részt, nagyon szeretem :) Kellemes olvasást kívánok, és vasárnap már hozom is a folytatást ;)


5. Id
Ösztön:
A pszichoanalitikai elméletben a személyiség azon része, amely a primitív impulzusokat tartalmazza, mint például a szex, a düh és az éhség.

8 évesen

– Bill, ugye tudod, hogy ez egy biztonságos hely, ahol beszélhetsz? – kérdezte Doktor Engle megszakítva a nyomasztó csendet, mely az utóbbi öt percben jellemezte a szobát.
A nyolcéves szőke fiú a kanapén ült, a térdét a mellkasához ölelte, és elveszetten bámult le a padlóra.
– Tomot akarom – motyogta. Legalább megszólalt, hiszen amióta elfoglalta a helyét, egy árva hangot sem adott ki. Bill legutóbb akkor járt a doktornál, mikor a válásról beszélgettek. Elmondta, mit érez azzal kapcsolatban, hogy lett egy mostahaapja, és hogy mit gondol a szüleiről. Eddig mindig a padlón ült, amikor tanácsadásra jöttek, de valamilyen oknál fogva a kanapé most jobbnak tűnt.
– Először el kell mondanod, mi történt – sürgette az orvos. Az évek során már sok mindenen átesett a fiúkkal, de sosem számított arra, hogy majd elérkezik az idő egy ilyen beszélgetésre. Doktor Engle tudta, hogy nem bölcs dolog érzelmileg kötődni az ügyfeleihez, de volt valami különleges ezekben a fiúkban. Most pedig kétségbeesetten próbálta rávenni Billt, hogy beszéljen, mert enyhíteni akarta a saját szorongását a helyzet miatt.

2018. január 31., szerda

The unforgiving - 15. Szeretnél érezni?

Sziasztok! Mit is mondhatnék...? Jó olvasást ehhez a részhez, remélem, tetszeni fog :) Jövök az ikrekkel pénteken ;) 

And we run - És futunk
A szíved mélyén ég
A sötétség, amitől félsz
Sosem voltál szabad
Sosem értetted
És a szerelem egy olyan szó,
Amit még nem hallottál
A szíved nem fagyos, mert ég,
Arra vágysz, hogy elhagyd a mocsarat.
És mi futunk
Magányos szívvel
És futunk, ezért a gyilkos szerelemért
És futunk, amíg a menny felettünk van.

L.

Szinte elképzelhetetlen, hogy azok után, ami előző nap ránk szakadt, újra egymás karjaiban voltunk. Harry kezei, amik nem olyan régen még azért fáradoztak, hogy betörjék Johny fejét, most olyan lágyan simogattak, amit régen el sem tudtam volna képzelni. Hihetetlen volt, hogy valaki ennyire figyelmesen, ennyire tele szeretettel és féltéssel nyúlt hozzám. Mintha én lennék az egyetlen kincse ebben a borzalmakkal teli világban. Elképesztően hálás voltam azért, amit értem tett, és bármit megadtam volna neki. Nem csak azért, mert így akartam megköszönni, hanem azért is mert semmire sem vágytam jobban, minthogy teljesen az övé legyek. Éreztem, hogy ez az este más lesz. Már akkor, amikor megcsókoltam, és ő fölém kerekedett, hogy a tökéletes teste pont a megfelelő helyeken kényeztesse az enyémet. Sőt, talán már akkor, amikor Ricky visszahozta a cellába, és képtelenek voltunk elmozdulni egymás  mellől. Szerelmes voltam, Harry átkozottul elcsavarta a fejem, már az első pillanattól kezdve, hogy egymás szemébe néztünk, és most már tudtam, hogy ő is így érez. Senkinek és semminek nem lett volna szabad az utunkba állnia, mégis úgy nézett ki, hogy a testi összekapcsolódással még várnunk kell.

2018. január 29., hétfő

Megfigyelve - 4. Kényszerítő erő

Sziasztok! Meghoztam a folytatást :) A rózsaszín felhők elúsztak messzire, szó szerint a hideg rázott, amikor fordítottam ezt a részt. Ha elolvastátok, vegyetek egy mély levegőt, aztán a kommentszekcióban lehet szidni bárkit :)


4. Coercive Power
Kényszerítő erő:
A büntetés képességéből származó erő.

7 évesen

Nagy gondossággal megrajzolt narancssárga vonalak fedték be a lapot, hogy egymást érintve és keresztezve egy felismerhető rajzot alkossanak. A koncentráció látszott a hét éves fiú arcán, hiszen különösen nagy figyelmet szentelt olyan részleteknek is, amelyeket mások nem vártak volna, kivéve persze ha ismerik a gyermeket és az energikus személyiségét. A narancssárga ceruza hamarosan visszakerült a dobozba, és helyét egy fekete váltotta fel. Ahogy a fekete vonalak és pontok csatlakoztak a narancssárgákhoz, a kép lassan nyilvánvalóvá vált.
– Ez egy nagyon szép rajz, Bill. Mesélnél nekem róla? – kérdezte Doktor Engle. Ez volt a második alkalom, hogy az ikrekkel külön beszélt, és a dolgok az utóbbi időben nem voltak túlságosan eredményesek. Egyikük sem volt hajlandó szóba állni vele, inkább az egész foglalkozás alatt színeztek, néha pedig morcosan néztek rá.

2018. január 25., csütörtök

Megfigyelve - 3. Ösztönzés

Sziasztok! És már olvashatjátok is a fordítás 3. részét. Azt hiszem, ez volt az a fejezet, ahol menthetetlenül megszerettem a történetet. :) Jó szórakozást kívánok!


3. Drive
Ösztönzés:
Belső motiváció a szükséglet kielégítésére vagy a kellemetlen helyzet negatív aspektusainak csökkentésére.

6 évesen

Játszani a kis szobában, szinte már rutinná vált az ikrek számára. Ötödik alkalommal voltak ott a verekedés óta, és a hely már nem is volt annyira félelmetes. Simone elmagyarázta a fiúknak, hogy Doktor Engle csak egy kedves ember, akivel beszélgethetnek, és aki segít nekik, hogy jobban érezzék magukat az óvodában. Tom és Bill erről nem volt meggyőződve egészen addig, míg a férfi közölte velük, hogy elhiszi a történetüket a verekedésről, és hogy soha többé nem kell visszamenniük Miss Hahn csoportjába.
Csupán egyetlen rövid beszélgetésre volt szükség az óvónővel, és Doktor Engle máris érezte a nő megvetését az ikrek felé. Ennyi elég is volt, hogy meggyőződjön, jól döntött, amikor azt javasolta a fiúk édesanyjának, hogy másik óvodába küldje a gyerekeket. Simone egyetértett, és egy hét alatt talált egy olyan helyet, ahol sokkal megértőbben álltak a fiúk különleges kapcsolatához. Az új óvoda szép volt, ráadásul a gyerekek több időt tölthettek felfedezéssel és szabad játékkal. Tom még mindig nem akart beszélni, de az óvónő azt mondta neki, nem fogja kényszeríteni, ugyanakkor azt is megígérte, hogy ha mégis megteszi, jutalmat fog kapni.

2018. január 23., kedd

The unforgiving - 14. Rád van szükségem

Sziasztok! Meghoztam a TU folytatását, amihez nagyon jó olvasást kívánok! :) Nem is húzom tovább, még annyi, hogy 1-2 napon belül jön a Megfigyelve folytatása is. 
Within Temptation - Let us burn

Let us burn - Hagyj elégni

A sötétség eljött a rózsákért
A tűz eléri az eget
A színek, amiket létrehoztam
Hirtelen elhalványodnak
Nem harcolok magammal, nem fogok senkit követni
Mert az én választásom az enyém, az én sorsom
És soha nem fogok lesújtani a bánat miatt
Szembe kell néznem mindazzal, ami az utamba kerül

H.

Fel-alá mászkáltam a koszos kis cellában, mint egy vad, akit foglyul ejtettek. Nevetnem kellett ezen a gondolaton. Már évek óta rab voltam, nem kellett volna, hogy ennyire megviseljen a bezártság. Igaz, hogy ez a helyiség kisebb volt, mint amit Louis-val osztottam meg, ráadásul a penész a falakon teljesen elburjánzott, mégsem az volt a legnagyobb problémám, hogy nem mehetek ki. Az összeszorított öklöm élét a falba csaptam, pont oda, ahová tegnap is. Akkor a kezemet összemaszatoló vér foltot hagyott az ajtó melletti piszkos falrészen, most pedig csak azt éreztem, hogy az undorító massza rászáradt a bőrömre. Igaz, hogy ölni tudtam volna egy forró fürdőért.

2018. január 20., szombat

Megfigyelve - 2. Büntetés

Sziasztok! Hoztam nektek egy kis meglepit, és csak azt kérem cserébe, hogy ti is lepjetek meg néhány kommenttel, mert szeretem olvasni a gondolataitokat :) És ez egy olyan történet amiről muszáj beszélgetnünk... Jó olvasást a részhez! :)


2. Punishment:
Büntetés:
Mérsékeltebb reakció érdekében okozott negatív inger.

6 évesen

Egy kicsi, finom kéz rajzolt fekete ceruzával a papírra, és az általa megalkotott pálcikaemberek tömegének összes tagja haragos arcot vágott. A közelben egy ugyanolyan kéz dolgozott serényen, vérvörös színnel összefirkálva a lapot. A kezek természetesen a Kaulitz ikrekhez tartoztak, akik most ismét a földön ültek, a kis, játékokkal telepakolt szobában. Egy egész év telt el azóta, hogy beszélgetniük kellett azzal az idegen emberrel, akihez a helyiség tartozott. Vajon miért van szüksége egy felnőttnek játszószobára? – merengett Bill.
Az ikrek most is nagyon egyformák voltak, ugyanolyan szétválaszthatatlanul összefonódtak, kivéve néhány apró részletet. Billnek – aki egy egész hadseregnyi dühös pálcikaembert rajzolt -, fel volt duzzadva a szája, és egy félig gyógyulófélben lévő seb virított rajta. Tomnak pedig, aki az ártatlan papíron próbálta levezetni a dühét, a szeme körül egy hatalmas, sötét folt éktelenkedett. Ezek a sebhelyek tehettek arról, hogy most újra ott ültek abban a furcsa tükörrel felszerelt szobában, és ezt pontosan tudták. Tom ismét gyanakvóan bámulta a tükröt, és mielőtt visszafordult a firkáláshoz, kinyújtotta a nyelvét a saját tükörképére. Persze, a fiúk nem hallhatták azt a kis kuncogást, ami a másik oldalon álldogáló férfitól származott.

2018. január 17., szerda

Megfigyelve - 1. Szubjektív valóság

Sziasztok! Eddig bírtam, ma már ki kellett raknom a fordítás első részét :)  Remélem, nektek is olyan nagy élmény lesz, mint nekem. Én még most is - amikor leülök fordítani -, találok benne apróságokat, ami miatt még szerethetőbb lesz az egész. Néhány nap haladékot kérek, és érkezek saját résszel is, de az már biztos, hogy vasárnap hozom a Megfigyelve 2. részét. Jó olvasást, és nagyon kíváncsi vagyok, titeket is beszippant-e a sztori :)
És a fontos figyelmeztetések azon kívül, hogy ha valaki nem szereti a twincestet, a saját érdekében ne olvassa:
!18+, kiskorú erotika!


1. Subjective Reality
Szubjektív valóság:
A valóság észlelése az egyén által, mely eltérhet egy másik személy által észlelt valóságtól.

5 évesen

Öt éves ikerfiúk ültek a szoba közepén, amely az első pillantásra úgy nézett ki, mint egy gyermekparadicsom. A falakra színes képeket akasztottak, a polcok tele voltak könyvekkel és megszámlálhatatlan mennyiségű játékkal. Azonban a gyerekek odabent komoran és csöndesen ücsörögtek, miközben az előttük heverő üres lapra firkálgattak. A szőke kisfiúk a legszebb iskolai ruhájukat viselték, és az öltözékük teljesen azonos volt tetőtől talpig. Tom, az idősebb testvér alkalmanként, óvatosan oldalra pillantott, és azon gondolkozott, hogy az a falra függesztett tükör milyen célt szolgál azon a helyen. Olyan volt, mintha nem illene oda a túlságosan hivalkodó stílusa miatt.

2018. január 13., szombat

Escort - Epilógus


És ez a pillanat is eljött :) Meghoztam nektek az Escort utolsó részét. Köszönöm azoknak, akik végig velem tartottak, és nagyon hálás vagyok a sok kedves kommentért :) Ne menjetek messzire, mert jövőhéten már érkezik egy új fordítás első része, amibe ismét lelkesen vágok bele. Remélem, az is tetszeni fog majd nektek :)
Sok szeretettel várlak titeket a facebook csoportomban, ahol már holnap megosztok veletek némi infót és egy kis részletet az új fordításból:
HDawn stories
Örültök, hogy ilyen véget ért a történet? Szerettétek őket? :) Kérlek, ne felejtsetek el írni nekem 1-2 mondatot.



– És meg is vagyunk – mondta Bill, miközben az utolsó dobozt is a bevásárlószatyorba tette, majd átnyújtotta a hölgynek, aki a pult másik oldalán várakozott. – Ha bármi problémája akad, ne habozzon felkeresni minket.
A nő egy apró bólintással válaszolt, és kényszeredetten visszamosolygott a fiúra, mielőtt elfordult, hogy az ajtó felé vegye az irányt.
– Köszi, hogy foglalkoztál Mrs Bensonnal – mondta Angela, miután visszajött a raktárból, és Bill mellé lépett. – Esküszöm, ez a vénasszony utál engem, és csak azért jár ide, hogy megkeserítse az életem.

2018. január 12., péntek

Escort - 28. fejezet

Sziasztok! Meghoztam az utolsó előtti részt. Bizony, már csak a prológus van hátra :) Szerintem nagyon aranyos fejezet, jó olvasást kívánok hozzá ;) 


– Nem tudom, mit vegyek fel – panaszkodott Bill a telefonba, miközben egy nagy kupac felsőt pakolt át az egyik oldalról a másikra, mielőtt újra átnézte volna őket. – Arra gondoltam, hogy jól kéne kinéznem, de nem akarok túlságosan kiöltözni, nehogy úgy tűnjön, mintha ezzel akarnám levenni őket a lábukról. Másrészről viszont alul öltözött sem akarok lenni egy farmerben és egy egyszerű pólóban, mintha valami divat áldozat lennék, aki éppen akkor esett be az utcáról. Aztán azon gondolkoztam, hogy olyan ruha kéne, amire azt mondtad, szereted rajtam, de… fogalmam sincs – sóhajtott Bill, majd kivett egy inget a szekrényből, végignézett rajta, és már akasztotta is vissza. – Ráadásul mindjárt holnap van.
A vonal másik végén Tom elmosolyodott, a telefont a válla és a füle közé szorítva hajtogatott össze egy farmert, majd berakta a bőröndjébe.

2018. január 9., kedd

The unforgiving - 13. Ez a való világ, ami telis-teli van veszéllyel

Sziasztok! Visszatértem a pihenésből, és most újult erővel vágtam bele a folytatásba :) A héten még legalább egyszer biztosan lesz valamiből rész, most pedig felkészülök a legrosszabbra... :D (és közben válaszolok a régebbi kommentekre)

Murder - Gyilkos

A te módszereddel akarom csinálni
Veszélyessé változtatom a világod
Sosem hittem volna, hogy ilyen messzire elmész
Ez őrület
Nem hiszel a jelekben
Én pedig az ítélet napjában nem hiszek
De itt nem maradsz sértetlenül
Mert már rájöttem
Hol van a gyenge pontod
És majd elragadlak
Mikor a közeledbe férkőzöm.

L.

A hatalmas esőcseppek dübörgése a berácsozott ablakon sem volt elég ahhoz, hogy elnyomja Harry gumitalpú cipőjének a hangját, miközben fel-alá sétálgatott a cellában. Néha idegesen hátratúrta a haját, időnként megállt, és háttal a falnak támaszkodott, de egyébként megállás nélkül izgett-mozgott.
– Mi a baj? – fordultam felé az ágyamon, mert már nem bírtam a tudatlanságot. – Kezdek begolyózni attól, hogy úgy mászkálsz, mint egy csapdába ejtett vad.
– Semmi – jelentette ki Harry, és hogy még hitelesebb legyen, a vállát is megvonta. Csakhogy én ennél már jobban ismertem.
– Derek? – kérdeztem halkan, mire szikrákat szóró tekintettel nézett rám.
– Mi van vele?
– Zavar, hogy jóban vagyok vele? – tettem fel a kérdést. Harry most nem válaszolt azonnal, és emiatt úgy éreztem, sikerült rátapintanom a lényegre.
– Nem érdekel Derek – vonta meg a vállát ismét, miközben úgy ejtette ki a nevet, mintha valami undorító csúszómászóról beszélne. – Ez nem egy kibaszott szappanopera, kisherceg! Ez a való világ, ami telis-teli van veszéllyel.