2016. május 18., szerda

Jégszilánkok - 18.

Sziasztok! Utolsó előtti rész... hihetetlen :) Igyekeztem aranyosra venni a figurát, de emellett szexi is lett, szóval: 18+-os rész következik. Az epilógusra is tartogatok még néhány érdekes, talán meghökkentő momentumot, az után fog majd igazán összeállni a kép.

Végre megszületett a Larrys, kissé rövidebb novellám címe (a rövid az relatív, így is 20 ezer szónál járok, és még nincs vége :D), amit a Jégszilánkok után kezdek majd közzétenni. 
Tehát a jövőheti epilógussal már hozom a Csillagszámláló fülszövegét. 

Most is epekedve várom a kommenteket, remélem, nem hagytok cserben :) 

*********************************************************************************

BELLA
2 hónappal később

A fürdőszobai tükör előtt álltam, az arcomat vizsgálgattam miközben azon tűnődtem, hogy talán ki kellene sminkelnem magam alváshoz. Nagyon gáz lenne? Csak egy kis korrektor a szemem alá, vagy valami, mert a karikáim a sötét különböző árnyalataiban pompáztak. De mit is gondolkozom ilyen hülyeségeken? Oliver úgysem fogja látni, mert késő lesz, mire hazaér. Frusztráltan a hajamba túrtam, és megállapítottam, hogy egy hajmosás sem ártana, úgyhogy bemásztam a zuhany alá, de a fürdő ajtaját nyitva hagytam. Siettem, már majdnem sikerült teljesen lemosni a habot is a hajamról, mikor meghallottam a halk nyöszörgést, ami valószínűleg pillanatokon belül velőtrázó ordításba fog átcsapni. Gyorsítottam, az ujjaim őrült módon jártak a fürtjeim között, közben átkoztam magam, hogy minek hagytam ilyen hosszúra megnőni. Elzártam a vizet, egy törölköző a fejemre, másikat a törzsem köré csavartam, aztán rohantam ki, de már így is nagyban ment a sírás, mikor odaértem a kiságyhoz.
– Mi az, Manó? Itt van anya, semmi baj – dünnyögtem Shane-nek, miközben magamhoz szorítottam kis testét. Olyan finom babaillata volt, egyszerűen nem tudtam vele betelni. Sétálgattam a szobában, kicsit rázogattam, ringattam, aztán mikor elcsendesedett, visszaraktam a helyére. Éppen kitettem volna a lábam a szobából, mikor újra sírni kezdett. Fáradtan vettem a kezembe, aztán úgy ahogy voltam, törölközőben leültem a fotelba, és próbáltam elaltatni. Egy fél órája evett, tehát nem lehet éhes. A pelenkája nem volt büdös, lehet, hogy a hasa fájt? Olyan jó lenne, ha már el tudná mondani, mi a baj – gondoltam magamban. Nagyon nehezen tudtam nyitva tartani a szemeimet, és kicsit már vacogtam a nedves törölközőben, de azért próbáltam elaltatni.
Arra riadtam fel, hogy nyílik az ajtó, és Oliver mosolyogva lép oda hozzánk.
– Szia, Shane – simogatta meg a pufók arcot, majd nyomott egy puszit a homlokomra. – Bella, meg fogsz így fázni. Öltözz fel, addig átveszem – mondta, és máris nyúlt a kicsi után.
Öt perc nem telt el, mire már a hálóban volt. Sikerült elaltatnia Shane-t, rögtön tudtam, mert nagy volt a csönd. Olyan fáradt voltam, hogy néhány pillanatig fel sem tűnt, hogy teljesen meztelenül állok a szoba közepén. Igazából akkor jöttem rá, mikor Oliver végigmért, miközben beleharapott az alsó ajkába. Ijedten kaptam a földre dobott törölköző után, és úgy szorítottam magamhoz, mintha azon múlna az életem.
– Oliver, kérlek, még nem öltöztem fel – suttogtam remegő hangon. – Kimennél addig?
Nem akartam, hogy így lásson. Annyira kövérnek és csúnyának éreztem magam, hogy az valami hihetetlen. Egy olyan gépnek gondoltam magam, akinek az a feladata, hogy naponta többször megetesse a fiát, pelenkázzon, álomba ringassa, majd újra elölről kezdje. Ebbe az új szerepkörbe egyszerűen nem fért bele, hogy tökéletesen érezzem magam a bőrömben. Se az, hogy túl sokat foglalkozzak Oliverrel. Gyorsan összefogtam a törölközőt, és vártam, hogy távozzon.
– Nem megyek ki – válaszolta rezzenéstelen arccal, majd leült az ágyra. A leesett államat valahonnan a padlóról kellett összekaparnom. Eddig nem volt ilyen, ez az első alkalom. A szülés óta egyedül akartam öltözködni és zuhanyozni, és eddig tiszteletben tartotta a kérésem.
– Miért? – érdeklődtem felháborodva.
Oliver felém fordult, majd fáradtan sóhajtott.
– Elvileg együtt vagyunk, nem? Többször láttalak már ruha nélkül, sőt! Akármilyen távolinak és hihetetlennek tűnik, még szeretkeztünk is. Shane sem ruhán keresztül fogant – nevette el magát kínosan. – Nem értem, mit takargatsz előlem.
– Oliver, én… – kezdtem hirtelen, de közben elfelejtettem, mit akarok mondani. Valami oltári nagy baromság lehetett, hazugság, csak hogy leszálljunk a témáról.
Elfordultam, próbáltam kitalálni, mit mondjak neki. Annyi kétely és kétségbeesés bújt meg a felszín alatt, hogy attól tartottam, előbb utóbb robbanni fogok. Amikor felnéztem, a tükörrel találtam szembe magam, és közel álltam ahhoz, hogy elsírjam magam. Oliver híres énekes lett, és már a helyi újságok is arról beszélnek, hogy mennyire szexi és kívánatos. A csajok, a rajongóik oda vannak érte. Akkor miért pont én kellenék neki? Az agyam teljesen parkolópályára állt, csak sírni akartam és sajnáltatni magam.
Hirtelen erős, biztonságot nyújtó karok öleltek át hátulról, míg Oliver ajkai lesiklottak a nyakamra. Beleborzongtam a finom érzésbe, többet akartam belőle, sokkal többet.
– Annyira jó illatod van – dünnyögte a bőrömbe, aztán finoman beleharapott a vállamba. – Nem is tudod, mennyire kívánlak.
Figyeltem a tükörben, ahogy szöszi haja az arcába hullik, ezért felnyúltam és beletúrtam, hogy láthassam. A fenekemhez dörgölőzött, a nyakamat csókolta, és akadozva lélegzett. Ujjaival a karomat cirógatta, amitől tetőtől talpig libabőrös lettem. Kibaszottul érezni akartam a kezét és a száját máshol is, és mégis… Amikor le akarta venni a törölközőt, úgy markoltam az anyagba, hogy közös erővel majdnem elszakítottuk. Magamon akartam tartani, nehogy meglássa a hatalmasra duzzadt melleimet a kisebesedett mellbimbókkal, vagy a hasam alatti vékony sebhelyet. Ráadásul híztam közel tíz kilót, ami leginkább a derekamon és a combjaimon volt megfigyelhető.
Oliver azonnal érzékelte az ellenállást, szusszant egyet, és a homlokát a vállamra támasztotta.
– Kérlek, ne csináld ezt! – A hangja csupa könyörgés és kétségbeesés. De az enyém is hasonlóan csenghetett.
– Sajnálom...
– Velem van valami gond? – dünnyögte a bőrömbe, és még mindig nem eresztett.
– Dehogy! – vágtam rá hevesen. – Most nem akarom, ennyi.
– Most? – kérdezte hitetlenkedve. – Hiszen már múlthét elején voltál a dokinál…. Azt mondta, hogy szexelhetünk nem?
Egyik pillanatról a másikra felhúzta az agyamat. Honnan tudja, hogy mit mondott a doki? Egyáltalán mi köze van hozzá? Nem ért semmit. Fogalma sincs, hogy érzem magam már napok óta.
– Eressz el, fáradt vagyok! – mordultam rá, mire még jobban hozzám bújt.
– Bella, szükségem van rád. Ne lökj el, kérlek!
– Oliver! – szóltam rá, miközben kibújtam a karjai alól. – Szállj le rólam! Ha annyira kanos vagy, használd a kezed, de engem hagyj békén!
Amikor felé fordultam, már tudtam, hogy ezzel elvetettem a sulykot. Csalódottan, fájdalmas tekintettel nézett rám, mire hirtelen az összes mondvacsinált dühöm elpárolgott irányába.
– Ne haragudj… – kezdtem, de azonnal a szavamba vágott.
– Oké, akkor én azt hiszem, kint alszom a kanapén, csak hogy nyugodtan kipihenhesd magad – jelentette ki gúnyosan, majd nagy lendülettel kiment a szobából. Az ajtót csak azért nem csapta be, hogy Shane fel ne ébredjen.
Percekig álltam még a szoba közepén, mozdulatlanul, megsemmisülve. A sírással küszködve vonszoltam el magam a szekrényig, hogy keressek valamit, amiben aludhatok. Valami azt súgta, hogy most sikerült nagyon elcsesznem, de azt is éreztem, hogy egyedül nem fog menni. De hát akkor miért utasítottam el Oliver segítségét? Mindent el kéne neki mondanom, és akkor talán megértene. Ezek után vajon meg fog egyáltalán hallgatni? Borús gondolatokkal feküdtem az ágyon, és ráébredtem, hogy sokkal jobb lenne, ha velem maradt volna és együtt alszunk.

OLIVER

Egy csendes kávézóban ültem Lou társaságában. Annyi mindent akartam mondani, de ötletem sem volt, hol is kezdjem.
– Szóval? – kérdezte, mikor már negyed órája bambultam magam elé.
– Bella nem akar… – kezdtem, majd megköszörültem a torkom. – Nem akar engem. Nem akar velem szeretkezni. Még a szobából is kiküld, hogy átöltözhessen. Tudod, miután a férje meghalt, volt egy kis vitánk. Haragudtam rá, amiért nem költöztünk össze rögtön. Azt mondta, hogy tekintettel kell lennünk Anthony szüleire, ráadásul kiderült, hogy kényszerítették erre a házasságra. Felhúztam magam, mert egész idő alatt hazudott nekem. Talán ez lehet a gond… Nem tud megbocsátani.
Ezt a beszélgetést most valahogy halálosan kínosnak éreztem. Az asztal lapját bámultam, a teámat kavargattam és azt akartam, hogy minden jóra forduljon. Segítségre volt szükségem, mert egyszerűen nem tudtam kiigazodni Bellán.
– A baba miatt van – jelentette ki Lou egyszerűen, mire felkaptam a fejem és kérdőn néztem rá.
– Tessék?
– Oliver, figyelj! – hajolt közelebb az asztal fölött. – Egy gyerek baromi sok mindent megváltoztat. Ennek egy részét te is tapasztalod, csakhogy Bellának még nehezebb, ezt tartsd szem előtt. Változott a teste, változott a lelke, mert ez az apró lény befészkelte magát oda is. Ő most elsősorban anya, és akkor itt most tarthatnék kiselőadást a hormonokról, de nem akarok – ivott egy kortyot a kávéjából, mielőtt folytatta volna. – Akar téged, csak még meg kell tanulnia elosztani a törődést. Ráadásul amit mondtál, hogy nem öltözik előtted… Én nem vagyok pszichológus, de nem nehéz kikövetkeztetni, hogy nincs megelégedve a testével.
Szinte ittam magamba Lou szavait, próbáltam mindent elraktározni az agyamba, de az utolsó dolgon kissé meghökkentem.
– De hát gyönyörű! – fakadtam ki összezavarodva. – Nincsen semmi baj a testével.
– Ezt ő most biztosan nem így gondolja. Talán emlékeztetned kéne rá.
– Tegnap este én… azt hiszem, kicsit letámadtam… Véletlenül rányitottam, mikor nem volt rajta ruha, és máris elvesztettem a fejem – vallottam be.
– Ne, ne támadd le! – mondta azonnal Lou. – Utalj rá, hogy nincs semmi gond vele, és sokszor mondd el neki, hogy gyönyörű.
– Azt hittem, tudja – suttogtam szégyenkezve, amiért ennyire hülye voltam.
– Emlékeztetned kell rá. Ha kell, óránként. Ne aggódj, minden rendben lesz – ígérte egy biztató mosoly kíséretében.
Késő délután értem haza, egy csokor rózsával a kezemben, kissé elbizonytalanodva. Egy pillanatig azt hittem, hogy elmentek otthonról, mert túl nagy volt a csönd, de végül megtaláltam őket a gyerekszobában. Shane éppen vacsorázott. Már reflexből fordultam volna ki az ajtón, mikor meghallottam Bella hangját:
– Semmi gond, maradj csak.
Meglepődtem, de valamiért nagyon örültem, hogy nem lettem kizavarva.
– Ó, ezt neked hoztam – emeltem fel a rózsát, de mivel nem tudta volna elvenni, csak letettem az asztalra.
– Köszönöm, nagyon szép. Miért kapom? – kérdezte mosolyogva.
– Hát – kezdtem zavartam, majd letérdeltem a fotel mellé és hogy elfoglaljam magam, Shane arcát, apró ujjait simogattam, vigyázva rá, hogy még véletlenül se érjek hozzá Bella melléhez. – Mert a szülinapod óta nem kaptál tőlem virágot, és mert… tegnap bunkó voltam. Aztán még azért, mert megajándékoztál egy gyönyörű kisfiúval – néztem föl rá óvatosan. – És mert szeretlek.
Bella úgy nézett rám, mintha a cica elvitte volna a nyelvét.
– Olyan régen mondtad már… – suttogta halkan.
– Sajnálom, azt hittem, ez magától értetődő. De már tudom, hogy többször kéne emlékeztetnem téged.
Shane időközben elaludt az édesanyja karjaiban.
– Beraknád a kiságyba, kérlek? – kérdezte, mire bólintottam egy aprót, majd kiegyenesedtem, és elvettem tőle a kicsit.
Bella megigazította a ruháját, aztán a csokrot a kezébe fogta, hogy vízbe tegye. Addig Shane-nel maradtam, figyeltem, ahogy alszik, és közben mozog a pici, rózsaszín szája, mintha még mindig szopna. Hihetetlenül édes volt, a mosoly nem tűnt el az arcomról, amíg a közelében voltam.
– Zuhanyozunk… együtt? – A hangra hátrafordultam. Bella a szoba ajtajában állt, és az ajkát rágcsálta, mintha zavarban lenne.
Soha az életben nem éreztem még úgy, hogy ennyire tanácstalan lennék.
– Igen, mindjárt megyek – válaszoltam, mert az egyértelmű volt, hogy mennem kell. Semmit sem akartam ennél jobban. De hogy a fenébe kéne viselkednem vele? Merjek egyáltalán kezdeményezni, vagy ugyanaz lesz a vége, mint tegnap? Muszáj volt egy kis időt kérnem.
Bella bólintott, majd eltűnt a szemem elől, így nyugodtam magamba zuhanhattam egy fél percre. A homlokom a kiságy peremén támaszkodó karjaimra fektettem, és próbáltam normális ütemben lélegezni. A kisfiam angyali arcát néztem, mert neki mindig sikerült megnyugtatnia, és ez most sem volt másként. Egy mélyről jövő sóhaj kíséretében lehajoltam hozzá, hogy betakarjam a puha plédjével, aztán elindultam kifelé, de a szobaajtót nyitva hagytam.
Jólnevelten kopogtam a fürdőajtón, majd kicsit hangosabban, mert Bella valószínűleg a zuhany alatt állt már.
– Gyere! – kiáltott, mire óvatosan lenyomtam a kilincset, és beléptem.
– Shane? – kérdezte a párás üveg mögül.
– Minden oké, alszik – feleltem, és lassan elkezdtem megszabadulni a ruháimtól. Egy kis ideig még álldogáltam meztelenül a hideg csempén, de aztán odamentem a zuhanyzóhoz, és beléptem a forró vízsugár alá.
Bella szinte önkéntelenül maga elé emelte a karjait, ami bosszantott, de igyekeztem vele türelmes és megértő lenni.
– Megmoshatom a hátad? – ajánlottam kedvesen.
– Igen – egyezett bele, majd elfordult, mire a tekintetem lesiklott a fenekére, és Istenem… Én ezt nem fogom kibírni. Vettem egy mély levegőt, nyomtam a tenyeremre a mézes tusfürdőjéből, majd lágyan simogatva eloszlattam az egész hátán, de nem tudtam visszafogni magam, hogy közben néha hozzáérjek a popsijához is. Aztán végigcirógattam a gerince vonalát, és csak a nyakánál álltam meg. Jóleső nyögésekkel fogadta, mikor átmasszíroztam a vállait, a karját is egy picit, majd összeszorítottam a fogaim, és leeresztettem a kezem magam mellé. Fájdalmas volt, hogy meg kellett szakítanom a fizikai kontaktust, de nem akartam úgy járni, mint előző este.
– Készen vagy – jelentettem ki, mire Bella megfordult. A tekintete azonnal a merev péniszemen állapodott meg, és most én voltam az, aki szerette volna eltakarni magát. Éreztem, hogy az arcom felforrósodik, közben próbáltam kerülni a tekintetét. A szemem sarkából láttam, hogy elkezdett térdre ereszkedni előttem, mire bepánikoltam, és próbáltam elkapni a mozdulat közben. Ennek az lett a vége, hogy mindketten a zuhanytálcán térdeltünk, közben pedig a felkarját markoltam. – Bella, ezt nem kell… nem kell ezt csinálnod, hallod?
Elveszve nézett rám, gyönyörű szemei hatalmasra tágultak, a szempillái végén egy vízcsepp remegett.
– Annyira sajnálom, amit tegnap mondtam. Én nem úgy gondoltam – szipogta. – Csak azt akarom, hogy jó legyen neked. Kérlek, hagyd!
– Gyere ide! – dünnyögtem neki, majd a nyakára csúsztattam a tenyerem, hogy közelebb húzhassam és szorosan átölelhessem. – Az a lényeg, hogy mindketten jól érezzük magunkat – suttogtam a fülébe. – Eszeveszettül kívánlak. Hihetetlenül szexi vagy, és fáj, hogy takargatod magad, mert minden porcikád gyönyörű. De ha most még nem megy, akkor sincs baj. Várni fogok rád, érted? – Kicsit eltoltam magamtól, aztán végre bólintott, de közben a zuhanytálcát figyelte. – Azért megcsókolhatlak? – kérdeztem óvatosan, majd az ujjaimmal az álla alá nyúltam, hogy rám nézzen, miközben válaszol.
– Igen – sóhajtotta, közben pedig már mozdult is felém.
Az ajkaink puhán simultak össze, lágyan cirógatva a másikét, azonban nem kellett sok idő, hogy az apró mozzanatok hevesebbé, éhesebbé váljanak. Zakatoló szívveréssel próbáltam visszafogni magam, de Bella nem könnyítette meg a dolgom. Ujjai a vállamba mélyedtek, még közelebb araszolt hozzám, már majdnem a combomon ült. Ha most nem hagyjuk abba, akkor nem lesz erőm megállítani az ösztöneimet. Elhúzódtam tőle, a levegőt kapkodtam, és az arcát figyeltem.
– Ez így… túl sok – makogtam össze-vissza. – Talán jobb lenne, ha most kimennék, és…
– Maradj! – ragadta meg a kezem kétségbeesve. – Akarlak téged – jelentette ki, és úgy tűnt, kissé ő is meglepődik azon, amit mond. – Túlságosan kívánlak és szeretlek. Hülye voltam, hogy elfeledkeztem erről – vallotta be szégyenkezve.
– Semmi baj, de nem igazán értem, hogy akkor most… – kezdtem, de rögtön a torkomra fagyott a szó, mikor a kezemet a combjai közé húzta. Csodálkozva néztem rá, talán még a szám is tátva maradt, mire egy pimasz mosolyt kaptam válaszul.
– Talán elfelejtetted, hogyan kell? – érdeklődött, közben pedig a megfelelő helyre vezette az ujjaimat. Ha ezzel az volt a célja, hogy teljesen elveszítsem az önuralmam, akkor sikerült neki. A szabad kezemmel a dereka mögé nyúltam, hogy közelebb húzhassam, míg odalenn lassan elkezdtem simogatni. Először azt hittem, hogy a ránk záporozó víz miatt van, de aztán rájöttem, hogy nem azért érzem annyira nedvesnek. Lassan bedugtam egy ujjamat, ahol tökéletesen átölelt a forró, szűk közeg, és a víznél sűrűbb nedve. Ő is legalább annyira kívánt, mint én őt.
– Ó, Bella – nyöszörögtem a fülébe, majd az ajkaimmal lejjebb haladtam a válla felé, miközben a puha bőrt harapdáltam a nyakán. Hamarosan két ujjamat is bevetettem, mire Bella térdelve kiegyenesedett, és a kényeztetés ritmusára ringatta a csípőjét. Az arcát figyeltem, ahogy elnyílik az ajka, miközben szaggatottan kapkodja a levegőt, a bőre kipirult, és a vállamba kapaszkodott, hogy ne omoljon össze, mint egy kártyavár. Nem foglalkoztam magammal, azt akartam, hogy neki a legjobb legyen. A derekát és a combját simogattam, újra megállapítottam, hogy gyönyörű, és hihetetlen, hogy az enyém.
– Tökéletes vagy – suttogtam neki. – Annyira… tökéletes – ziháltam, aztán én is felemelkedtem, hogy rátapadhassak az ajkaira. A karjait körém fonta, a nyögései az én számban fúltak el. Megállás nélkül hozzám dörgölőzött, és ezzel kezdett az őrületbe kergetni. Amikor lecsúsztatta az egyik kezét, hogy a csiklóját kezdje simogatni, akkor már teljesen elvesztem. A csuklómnál éreztem, ahogy dolgozik magán, és ez teljesen megőrjített. Újra és újra lenéztem magunk közé, hogy nem csak képzelem-e az egészet.
– Oliver – nyöszörögte, mikor megtaláltam belül a legérzékenyebb pontját.
– Mondjad, mit csináljak? – kérdeztem, közben óvatosan beleharaptam és meghúztam az alsó ajkát.
– Amit az előbb – könyörögte akadozó hangon.
Természetesen nem tudtam neki ellenállni, de nem is akartam. Az ujjaimat mélyen belé süllyesztettem, aztán újra kitapogattam azt a pontot, amitől néhány másodpercen belül képes volt elélvezni. Ez most sem volt másként. Egy pillanat alatt elhomályosodott a szeme a kéjtől, izmai pulzálva szorították az ujjaim, karjaival a nyakamba kapaszkodott. Arcom a plafon felé fordítottam, miközben igyekeztem összeszedni magam, hisz még nem végeztem vele.

Amikor kicsit lenyugodott, kiléptem mellőle a zuhanyzóból, majd egy nagy törölközővel tértem vissza. Belecsomagoltam, aztán a karjaimba kaptam, hogy bevigyem a szobába.
– Tegyél le, nehéz vagyok! – sikkantott fel a meglepetéstől.
– Pillekönnyű vagy – feleltem neki mosolyogva, majd beléptem vele a hálóba. Feltérdeltem az ágyra, majd óvatosan letettem a matracra. Felkapcsoltam a kislámpát, aztán máris visszahelyezkedtem az ágyra. Lépésről lépésre csomagoltam ki meztelen testét, nem kapkodtam el, minden felfedett domborulatot végigcsókoltam. A mellénél egy kicsit megtorpantam, és valamit félreérthetett, mert a tenyerével elfedte az arcát. Pedig csupán arról volt szó, hogy nem tudtam, jólesne-e neki, ha hozzáérnék, mert kicsit ki volt sebesedve. Gyöngéden elhúztam a kezeit az arca elől, aztán néhány puszit hintettem az érzékeny terület köré.
– Fáj? – kérdeztem suttogva, miközben feljebb toltam magam, és az ajkait kényeztettem a nyelvemmel.
– Egy kicsit – vallotta be szégyellősen.
Megértően bólintottam, inkább lecsúsztattam a hasára az kezem, és ott kezdtem simogatni. Ledermedt, mikor hozzáértem a vékony sebhelyhez, de gyorsan igyekeztem megnyugtatni.
– Semmi baj, nekem is van, tudod jól. – Összekapcsolta a pillantásunkat, pislogott néhányat, aztán végre ellazult a karjaimban. – Szeretnék benned lenni, olyan régen éreztelek már – motyogtam a fülébe, míg a kezem már a combja között munkálkodott. – Te is akarod, ugye? Már a fürdőben is olyan nedves voltál, és most… – ujjaimat finoman becsúsztattam, mire fojtottan felnyögött, én pedig levegő után kapkodtam – most is az vagy.
– Oliver, kérlek! – nyöszörgött édesen, és próbált még közelebb férkőzni hozzám. Rámarkolt a farkamra, majd eltökélten kényeztetni kezdett. Nem tudtam már tovább várni, próbáltam minél hamarabb megtalálni az óvszert a fiókban, és mikor felhelyeztem, a lábai közé térdeltem.

Beszívtam a levegőt, az ajkamba haraptam, és utána megpróbáltam a lehető legóvatosabban belé hatolni. Idegőrlő dolog volt, ahogy megéreztem a forróságot, csak többet és többet akartam belőle, de visszafojtottam ezeket az ösztönöket. Bella arcát néztem, ahogy elkezdtem lassan mozogni, a gyönyörű szemeit, telt ajkait, íves szemöldökét, és szinte éreztem, ahogy a szívem megtelik szeretettel, amit belőle tápláltam.
– Szeretlek – mondtam neki, mikor teljesen összekapcsolódtunk. A testünk, a pillantásunk és a lelkünk.
– Én is – felelte mosolyogva, egy kósza könnycsepp azonban mégis utat tört magának, ezért lehajoltam hozzá, hogy lecsókoljam a bőréről. A hajamba túrt, összekócolta és kicsit meghúzgálta a fürtjeimet, amit jóleső morgással fogadtam.
Nem bírtam sokáig, de előtte még eljuttattam a csúcsra, és csak utána koncentráltam a saját élvezetemre. Akkor fogtam fel csak igazán, hogy mennyire hiányzott.

Fáradtan dőltem le mellé, a karját simogattam, miközben lassan mindkettőnk légzése lecsillapodott. A lábát összefonta az enyémekkel, a feje a mellkasomon nyugodott, míg hosszú fürtjeit az ujjaimra tekertem. Tökéletes volt a pillanat, olyan, amire az ember egész életében emlékezni akar, hogy majd a halála pillanatában ez jusson eszébe. Néhány perc múlva Shane visítása szűrődött át a másik szobából. Hatalmas mosollyal megjegyeztem magamban: tökéletes az időzítése, elvégre az én fiam. Bella már mozdult volna, de visszatartottam.
– Majd én, te aludj nyugodtan – mondtam, és egy puszit adtam a homlokára. Hálásan bólintott, és kiscica módjára befúrta magát a puha takaró alá. Ahogy beléptem a gyerekszobába, és megláttam Shane-t, míg a szerelmem a másik szobában aludt, rájöttem, hogy baromi szerencsés fickó vagyok.


9 megjegyzés:

BezTina írta...

Kedved HDawn!
Szent Csilingelő Őszibarack!
Fenséges volt!
Elképesztő!
Alig jutok szòhoz ..nehéz megfogalmazni a mondandomat annyi mindent irnek egyszerre...
Elosszor is kezdem ott, hogy sajnalom, hogy mar az epilogussal egyutg csak ket resz lesz...de ahogy a multkor is irtam..minden jonak vege szakad...de ezzel hal Istennek Tőled és a remekműveidtol nem bucsuzunk.
Tetszik a novellad cìme :)
Kivancsian varom-habar tudom ezt mar multkor is mondtam.

Na es akkor a részrol
Huh, igen ahogy irtad erotikus is lett, de aranyos is...romantikus is...
Szerintem elvetemulten remek 'erzelmi egyveleg lett'
Oh..drága vér narancs...altalaban is falom a részek minden sorat, de ahogy tudatosodott bennem, hogy milyen bensoseges témát nyitottal ki...
Uh...csodálatos volt!!!!
Ahogy kifejtetted....ahogy minden at attal...kesz...ennyi....
Végem van!
Oke oke tudok en egy normalis mondatot is irni, csak nem most :D
Ahogy elinditottad ..es kifejtetted ovatosan lepesrol lepesre Bella erzeseit, Oli cselekedeteit..
Aztán azt ahogyan Oliver Lou val beszélgetett...és végül ahogy Bellával viselkedett és a teljes végkifejlett...ide juttatott :D
Durván jò volt!
Faltam minden egyes szavát!
Nem hulyeskedek...nem egyszer mentem vissza...hogy Ur Isten..Ur Isten..de elkepesztoen agyelzaroan szivpumpaloan csadás!!!
Koszonom szepen, hogy ezt a rendkivuli részt (is) olvashattam!

Tovabbi szép estét!
Szia

HDawn írta...

Kedves BezTina!

Köszönöm a hosszú, szép megjegyzést, mosolyogva olvastam végig :) Sajnálom, hogy el kell keserítselek, de már csak az epilógus van hátra a Jégszilánkokból... :(
Na de visszatérve a részhez... úgy örülök, hogy átjött az az intimitás, ami Beliverék között kialakult, mert ez volt a célom. Nem egy egyszerű szexjelenetet akartam leírni, hanem egy nagyon bensőséges, szerelmes, aranyos, mégis szenvedélyes szeretkezést, és ha ez már egy embernek átjött, akkor én nyugodtan megyek aludni :)
Köszönöm, hogy itt vagy, és olvasol, és várod a többi történetet is... Baromi sokat jelent.

Szép estét, vagy szép napot! :)

Unknown írta...

Drága HDawn!

Aaaaaaah! (Jó kezdes mi? ;) ) Szokásosan most is a buszon ülök és ez a frusztrált(fingers cross, hogy így kell leírni), de mégis kielégült nyögést adtam ki magamból. Cikiiii de leszarom, mert már nem bírtam magamban tartani. A gyomrom egész végig vagy gombócban volt, vagy éhesen megkordult, mert még nem reggeliztem legnagyobb bánatomra. Talán ez az eddigi legérzelmesebb rész. Basszus annyira nem tudok mit írni. Eddig mindig volt valami sziporkázó ötletem, most meg csak szarkasztikus gonddolataim meg egy vérző kisujjam. Ja igen reggel nekikezdtem 5:42 körül olvasni ezt az alkotásod és 47-kor feleszméltem, hogy én 50-kor indulok, így kapkodnom kellett: elvágtam az ujjam a cipős szekrénnyel, felébresztettem anyát mikor bementem hozzá rágót lopni, majd majdnem eltaknyáltam miközben húztam fel az én imádott cipőm. Ez az Andika taps, taps.

Olyan durva, hogy szinte az én félelmeimet írtad meg, mivel nem vagyok egy vékony lány, sőt nem is csak duci, mert az túl cuki szó hozzám, így azok a görcsög sokkal nagyobbak lettek a gyomromban. Tudom, hogy 15 évesen még nem nagyon kell aggódjak a pasik miatt *főleg nem ilyen kinézettel*, de ezt érzem akár 15 vagyok, akár 25. Tudom, hogy ha szeret valaki akkor úgy fogad el ahogy vagyok, plussz még biztos változik a testem, növök még, de most még akkor is csak most van és ezzel a mosttal nem vagyok nagyon megelégedve

Jól olvastam azt ott, hogy Larry? Mond, hogy igen. Mert ha igen sikítok. Végre egy jó Larryt olvasok. Ami teljesen jó és nem találok benne hibát. És remélem, hogy olyan Larry, es nem mondjuk Laurence meg Rymond, vagy nem tudom :D izgulok *-*

Ennyire tellett most tőlem. Én próbálkoztam tényleg, de a gondolkozás nem igazán megy egy ilyen rész után, meg aztán le vagyok merülve testileg is meg lelkileg is.

Sosem fogunk cserben hagyni és már előre gyűlytöm (igen ezt így írtam le... nagyon reggel van még :'D ) a gondolataim az utolsó részhez.

Millió puszi!

Ui:most is matekkal kezdek úgyhogy drukkolj, hogy ne kaparjam ki a szemem és ne haljak meg a vérveszteségben...

Nessa Laura Lossёhelin írta...

Ahw. Úgy szeretem Olivert.
Beliver forever. ♥
SHANE ♥
Imádtam ezt a fejezetet iiiis!
Várom a folytatást!

HDawn írta...

Szia Andi!

Remélem, túlélted a matekot, gondoltam rád. Már korábban láttam a hozzászólást, de most volt időm leülni válaszolni. Ahhoz képest, hogy azzal kezdted, nem nagyon tudsz mit írni, egész hosszú lett ez a komment, aminek én nagyon de nagyon örülök :)

A másik, hogy hidd el, léteznek olyan pasik, mint Oliver. Az egyiket én lefoglaltam örökre, de biztosan vannak még. Amúgy is ráérsz megtalálni, ráadásul nem hiszem, hogy van olyan ember aki ellen tud állni a magával ragadó személyiségednek. Én alig ismerlek, de nagyon imádlak ;)

És igen, jól olvastad a Larryt, és ez a Larry az, amire (vagy akikre) gondolsz ;) Nem garantálhatom, hogy tökéletes és hibátlan lesz, de én nagyon igyekszem. Szerencsére az egyik bétám a Larryk koronázatlan királynője, tehát remélhetőleg valami jó fog kisülni a dologból :D

Köszönöm, hogy írtál, és további szép napot kívánom neked! (remélem, az ujjad már jobban van ;))

Puszi!

HDawn írta...

Kedves Nessa!

Örülök, hogy tetszett. Én is nagyon szeretem Olivert, hiányozni fognak, ha vége lesz :)
Sietek az epilógussal, hisz még van néhány dolog amit le kell zárni.

Puszi :)

DreamyBrook írta...

😭😭😭😭 :cc :'c olyan édes lett ez a rész ❤❤😍❤❤❤❤❤❤❤❤❤ Fantasztikus 😍❤❤❤❤ es mihamarabb várom a kövit, es sajnalom hogy vege lesz de lesz masik ❤❤❤❤❤

HDawn írta...

Szia DreamyBrook!

Köszönöm a kedves kommentet, ma este vagy holnap hozom az Epilógust, és azzal együtt az új történet fülszövegét :)

Elizabet írta...

Kedves HDawn!
Végtelenül sajnálom, hogy csak most értem magam eléggé utol, hogy tovább olvashassalak.De végre megszabadultam a tanév végi őrületektől!! (yesss! :) )Úgy érzem, most hogy elolvastam a sztorit végre visszakaptam azt a hiányzó varázsos szikrát a szívembe, ami mindig ott motoszkál bennem, ha az általad teremtett világban lehetek. Nagyon romantikusra sikerült ez a rész, és ezt most úgy értem, hogy mély érzelmi szinten romantikus, ami az ember lelkéig hat. Tetszett nagyon, ahogyan megragadtad a szülés utáni nők problémáit és aggodalmait. :) Remélem, hogy minden nőnek jut az életben egy Oliver, aki mindig támogatja és őrülten szereti a nap minden egyes percében.
Sajnálom, hogy ennek a történetnek vége van. :( Egyébként fergetes volt ez a sztori, imádtam!!! Örömmel fogom olvasni a következő történetet is!! :) :) :)